Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

II. szekció: Paraszti terhek - paraszti ellenállás és ékdekképviselet 1944-45-ig

Sok idő telt el azóta. Látván, hogy mennyire összefügg a sajátos jászkunsági berendezkedés az önigazgatással, az akkor önkormányzatnak egyáltalán nem nevezhető tanácsi apparátussal, s melyek ennek az erkölcsi következményei, más irányú, de ilyen szempontot mégis tartalmazó vizsgálódásba kezdtem, s a régi jászkunsági közigazgatást, annak dokumentumait tanulmányoztam. Most talán itt az idő, hogy néhány megfigyelést e töredékes munkából közreadjak. 3. A megkezdett munkám, s egyáltalán a jászkunsági kutatások megélénkülése óta számos szerző, kutató tett közzé olyan művet, amely e témakörben is alapvetőnek számít, vagy hasznosítható. így kell elsőrenden megemlítenem Bánkiné Molnár Erzsébet írásait a jászkunsági XVIII. század végi, XIX. század eleji közigazgatás történetével kapcsolatban. Ezek ma már összefüggőnek tekinthető sorozatot képeznek. Kollegám, Bagi Gábor alapos, nagy értekezése inkább egy következő, XIX. század eleji-közepi korszakot tisztáz a közigazgatás és társadalom vonatkozásában, míg Kiss József egy korábbi, a jászkun eladatás időszakának rajzát adja, illetve a kiegyezéstől a milléniumig terjedő korszak társadalmi konfliktusait tárja fel. Bellon Tibor a nagykunsági közigazgatás gazdaságszervező szerepéről több munkájában, Szabó István a jászsági és kunsági társadalomról, családszervezetről, a család gazdasági tevékenységéről publikált hasznosítható dolgozatokat. Örsi Julianna a falusi (mezővárosi) közösség belső tagoltságát tárta fel, elsősorban a Nagykunságban, néprajzi, történeti és szociográfiai módszerrel. De több új községmonográfia (Kunmadaras, Kisújszállás, Jászalsószentgyörgy, Kunszentmiklós, Kiskunhalas, Kiskunmajsa, Kocsér) jelent meg, vagy készült el kéziratban (Jászapáti, Jásztelek, Jászjákóhalma, Túrkeve, Jászivány, Szabadszállás), s ezek az egykori vagy mai közigazgatással, társadalommal kapcsolatban is közölnek értékes anyagot. Természetesen magam is kutattam a Hármas-kerület területén, többnyire olyan munkaközösségek részeseként, amelyekben módom volt megismerni a kollegák publikálatlan kutatási eredményeit is. S végül, hogy a legfontosabbról se feledkezzem el. Az 1970-es években Szolnok megye bűnözéséről készített, a Legfőbb Ügyészség által összeállított anyagnak néprajzi, történeti szakértője lehettem, majd utóbb részese - mint jászkunsági kutató - a Magyar Kriminológiai Társaság Szolnokon rendezett 1987. évi közgyűlésének, ahol a kerületek múltját és jelenét vizsgálták meg e tekintetben az egyik szekcióban. Ezt követően született meg Nyári Katalin tollából az a kandidátusi értekezés, amely Jász-Nagykun-Szolnok megye eltérő történeti és társa-