Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

I. szekció: Paraszti radikalizmus a 19-20. század fordulóján

fontosabb köz- és vasútépítkezések igazi apálya csak jóval e mozgalmak lezajlása után történt. A szentesi szegényparasztok és agrárproletárok céljaira fényt vetett a „munkások nyilatkozata" c. röplap, mely először oltott kételyeket a város úri csoportjába, hogy a meglepő intelligenciával, tárgyilagosan és értelmesen megírt fölhívás nem lehet a csőcselék műve.

14 Ellenzéki lapban történt publikálására az szolgáltatott okot, hogy a „szervezett tisztességes polgárok" (ti. a kubikusok, napszámosok) első helyen kiemelt általános választójogi követelése közel állt a függetlenpárti elképzelésekhez, s alkotmányos érzületéhez nem férhetett kétség. Azonban a napszámos és kubikos vezetők a munkások védelmét garantáló törvénykezési munka elszabotálása esetére alkotmányossági skrupulusaik félretételét ígérték. Szervezett harcot helyeztek kilátásba a közügyekben való részvételért, a szuronyok hegyén létező szabadság helyett a valódi egyenlőségért.

16 Utóbbiak részletezése már nem találkozott a város vezetőinek osztatlan lelkesedésével. Bár szerintük az agrárszocializmus eddigi mérlege Szentesen azt mutatja, hogy felfújt kérdésről van szó, „mert a munkásmozgalom Szentesen nem valami veszedelmesen égő máglya, csak egy pislogó gyufaszál, amelytől aligha borul lángba a város." Elfogadták, hogy a munkásosztálynak nemcsak joga, de önmaga iránti kötelessége, hogy a saját sorsának javítására törekedjék. Ám szerintük e törekvések alkotmányos vízválasztója a birtokos osztály tulajdoni status quojának az elismerése. Ebből merítették azt a jogot, hogy az agrárproletárok céljainak törvényességét és ésszerűségét eldöntsék, illetve hogy objektív mércének feltüntetett kollektív társadalmi helyzetükből kiinduló felvilágosítást adjanak. A szentesi munkások programpontjai közül hangzatos frázisnak minősítették azt az állítást, miszerint a munkásosztály nyomasztó anyagi helyzetének oka az alacsony munkabér. Ugyanakkor a kivihetetlen törekvések közé sorolták a 3x8-as napi beosztás eldorádóját, illetve a birtokos osztály elleni összeesküvéssel felérő tömeges munkabeszüntetést.

16 Az ellenzék voltaképp lojalitása ellenszolgáltatásaként nem kívánt mást, mint azt, hogy a munkások tegyenek bizonyságot alkotmányos érzületükről: nincs szükség szuronyokra, karhatalomra. Kétségtelen, hogy a szociális elesettség okainak munkabércentrikus megközelítése téves diagnosztika volt. Ha a korabeli hivatalos létmini14 Szentesi Lap 1894. április 10. 16 Szentes és Vidéke 1895. április 25. 16 CsmL (SzF) Főispáni ált. iratok 236/1897. július