Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

I. szekció: Paraszti radikalizmus a 19-20. század fordulóján

minden embernek, jóllehet „a tőke embereinek társulásban jelentkező igazi erejére, a munkások egymás elleni munkavállalási versenyfutására tett utalások, a bérszabályozás egyesületi, kollektív módja a legismertebb szociáldemokrata tételek közé tartoznak, s sokak szemében épp a parasztszocializmus autochton keletkezését kérdőjelezték meg. Tarnóczi Mihály munkásvezető az egyik népgyűlésen ekként jellemezte a mezei munkásság helyzetét: „társadalmilag megvetettek, politikailag elnyomottak, gazdaságilag kizsákmányoltak/'

13 Ismerve az egyesülő szándék motívumait, bízvást állíthatjuk, hogy nem egyszerű felsorolásról volt szó, hanem sorrendről: a társadalmi megvetés kollektív élménye adta a legerősebb lökést a műveltségi hátrányok ledolgozására. Csakhogy a szellemi épülés teremtette új pozíciókat érthető módon - politikai előnyökre kívánták váltani: egyesületi úton akarták a legkedvezőbb munkabér- és munkafeltételeket megállapítani. Nem vitás, akceptálható szándékok, de béralkunak és munkaszerződés-kötésnek nem lehetett hivatott fóruma a „Munkás Önképző Egylet". Nehezen volt összeegyeztethető az önképző jelleggel az is, amit Békési Imre javasolt, hogy ti. a vagyontalansággal egyenlő jogtalanság ellen harcoljanak az általános szavazati jog melletti agitációval. Volt igazságmagva a fenti megállapításnak, ám a politikai jogokért folytatott harcnak az egyleti működéstől eltérő játékszabályai voltak. Egy korábbi szemlélet szerint a földmunkásmozgalom kibontakozása összefüggött a hazai munkásmozgalom általános föllendülésével. Tagadhatatlan az alföldi szegényparasztság eszmei kapcsolatteremtése a szociáldemokráciával, bizonyos agitációs, szervezeti módszerek, sőt egyes politikai követelések átvétele, de mindez á nyomorúság talaján önállóan felvetett egyenlő társadalmi respektus, az emberi jogok osztatlansága igényének eredménye. A szentesi földtelen már zsellérhelyzetű volt a reformkorban is, de pszichológiai igazság, hogy ugyanaz a nyomor - s ebben az esetben még ténylegesen bekövetkezett romlással is számolhatunk - a tudat magasabb szintjén, a látókör szélesebb tartományában elviselhetetlennek tűnik. Tehát a társadalmi közeg adottságai miatt szociális arculatuk leglényegesebb vonását kollektív munkásszemléletükben találjuk meg. Ők alkották a földmunkásság legöntudatosabb rétegét, ezért a szociáldemokrácia gonddal kidolgozott eszméi termékeny talajra hullottak. A kubikosok szentesi vezérszerepe nem mechanikusan következett a munkalehetőségek megcsappanásából, mert a 13 Csongrád megyei Levéltár (CsmL) Szentesi Fióklevéltára (SzF) Főispáni általános iratok 89/1985.