Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért

tűntek volna ki környezetükből, ugyanis tömegesen maradtak fent a XVII század zűrzavaros időszakaiból ilyen panasz- és protekcionáüs levelek. A kiváltságos állapot tudata, és a kiváltságok megvédésének igénye más módon érhető utol. A kiváltságlevelek datálasának és különféle, országos jelentőségű politikai események időpontjának összehasonlítása az alábbi eredményt hozta: A király által szignált hat irat közül három (1622; 1625; 1646) országgyűlések idején készült, általában az országgyűlés vége felé, amikor a király és a rendek közötti konszenzus már többé-kevésbé megszületett. (1625-ben például III. Ferdinánd megkoronázása után két héttel.) Az I. Lipót uralkodása idején keletkezett három levél (1668 és 1696, a harmadik csak a végváriakat tiltja el a hatalmaskodástól) „háttérkörülményei" nem tárhatók fel ilyen módon az abszolutizmus felerősödése miatt. A nádorok által szignált okleveleknek mindössze egyharmada (8 db) szól a kiváltságok megerősítéséről, a többi - Wesselényi Ferenc és Esterházy Pál nádorsága alatt - a végbeliek és a kóborló katonák elleni protekcionális levél. Azonban a nádori kiváltságlevelekre is érvényes a korábban megfigyelt jelenség, nevezetesen az, hogy az országgyűlés ülésezésének időszaka alatt datálódtak. (Kivéve Esterházy Miklós 1637. évi levelét, amely három héttel előzi meg az országgyűlés kezdetét.) Az is észrevehető, hogy az adott országgyűlésen megválasztott új nádorok néhány héten, maximum hónapon belül megerősítik és ezzel személyesen garantálják a Jászkunok" kiváltságait, mintegy eleget téve ezzel a judex cumanorum címükből fakadó kötelezettségüknek. Most már talán I. Lipót 1668. évi kiváltságmegerősítő levelét is magyarázhatjuk, mégpedig azzal, hogy a jászságiak egy évvel a nádor halála után, új nádor hiányában, az abszolutizmus erősödését érzékelvén kérték kiváltságaik megerősítését attól az uralkodótól, aki uralkodásának első tíz esztendeje alatt nem tette ezt meg. Az eddigiekben sokat emlegetett „régi kiváltságok" megerősítése a királyi és nádori oklevelekben lényegében a harmincadmentességet és a saját közösségen belüli bíróválasztás jogát jelentette. A sűrű megerősíttetésekre a „propaganda" okokon kívül gyakorlati szükség is lehetett. A harmincadok az egyre csökkenő bevételek növelése érdekében valószínűleg fokozottabban igyekeztek megvámoltatni minden személyt, akiről úgy vélték illetékességi körökbe tartozhat. Erre utal a berényi főbíráknak a „Tekintetös Nagyságos Zászlós Uraknak", valamint minden rendű- és rangú tisztségviselőknek címzett, három jászberényi tőzsér nevére, oklevél formában, díszesen kiállított utazólevele, amely