Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért

Az 1608 őszén királyválasztásra összeült magyar országgyűlés helyreállította a Jagelló kori politikai rendszert. Az 1608. november 18-án megválasztott nádor, Illésházy István személyében a magyar rendiség győzelmét is jelentette a Habsburg központosító törekvések felett. Ebben a „restaurációban" a megváltozott körülmények között új szerepet és értelmet kapott a nádornak „a régi szent királyok" által adott Judex cumanorum et phüisteorum" címe is. Míg jó százötven évvel korábban a király befolyását, ellenőrzését, védelmét jelentette a fontos katonai erőt ígérő csoportok felett, ekkor már a magyar rendiség befolyásának, ellenőrzésének kiterjesztése volt a korona jövedelmeinek egy részére is. A korábban már kiüresedett cím új tartalommal való megtöltődésének további eleme volt, hogy a magyar korona rendelkezési igényét is kifejezte a XVII. században már mélyen a hódoltságban lévő területek és a népesség felett. Aj ászoknak (és a kunoknak) tehát az alapvető „sikerük" az volt, hogy különleges közjogi helyzetük (valamint jobbágy állapotuk) fenntartása a rendeknek is érdekében állott. További kérdés azonban, hogy játszottake aktív szerepet, képesek voltak-e ilyen szerepet játszani kiváltságaik védelmében, illetve visszaállításában, újraértelmezésében. 2. A kiváltságok védelme a XVII. században. Pintér Jenő már idézett munkájában 48 olyan irat található, amely a XVII. század folyamán (1610-1696 között) a Jászsággal kapcsolatban keletkezett. Ezek tartalmüag öt csoportra bonthatók a következő módon: a) szabadon visszaköltözhetnek régi lakóhelyükre 2 db; b) mentesek a harmincad fizetése alól 5 db; c) átírják, megerősítik régi kiváltságaikat, azaz a saját bíráskodást és a vámmentességet 11 db; d) a végváriak, kóborló hajdúk, rabok, beszállásolást követelők visszaéléseit tiltó védlevelek 25 db; e) vegyes, a fenti kategóriákba nem sorolható 5 db. Az iratokat 6 alkalommal a király, 3 alkalommal a fejedelem, 24 alkalommal a nádor, 9 alkalommal katonai parancsnok, 6 alkalommal kamarai tisztségviselő írta alá. Az iratokat kiállítók nagyon gyakran hivatkoztak arra, hogy a jászságiak küldöttei személyesen megkeresték őket és előadták keserves panaszukat, amelynek orvoslására készült az irat. Ez számos esetben - főként a hadinép visszaélései kapcsán természetes is, hiszen megtörtént, konkrét esetek után mentek elégtételt keresni az illetékes, vagy a panaszkodók által megfelelőnek tartott katonai parancsnokhoz (magát a nádort is ideértve). Ez tehát eleve azt jelenti, hogy a jászságiak nem sajnálták az erőfeszítéseket településeik, lakostársaik, vagyontárgyaik stb. védelmében. Ezzel azonban még nem