Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

I. szekció: Paraszti radikalizmus a 19-20. század fordulóján

elérte a 30-35%-ot. Tehát a méreteknél fogva intenzívebb mezőgazdasági kultúrákra utalt kisgazdaságok a területigényes szántóföldi szemtermelést kultiválták, míg a nagyobb gazdaságok Szentes kiváló televényföldjének jelentős részét az állattenyésztés szolgálatába állították. Az 1900, évi népszámlálás a gazdálkodókat az üzem nagysága, és részben a birtok jogcíme szerint részletezte. Hozzá kell azonban tennünk, hogy itt csak azokról a birtokosokról volt szó, akiknek a mezőgazdaság a főfoglalkozásuk volt, míg az értelmiségi és iparos foglalkozású birtokosok nincsenek feltüntetve. Ellenben az 1895-ös mezőgazdasági összeírás tudományos feldolgozásának tárgyát a szorosan vett mezőgazdasági termelés egységeiben jelölte meg. Világosabban kiderült ebből, hogy a birtok és a gazdaság határa a telkes parasztság esetében esett egybe, mivel a zsíros gazdák és nagybérlők tisztán erdő- és legelőbirtokait kihagyták a gazdaságok üzemstatisztikai feldolgozásából. Ez pedig Szentes esetében a nagybirtok 30%-át jelentette.

4 Egy másik forráskritikai szempont: az összeírás minden önálló gazdaságot számba vett, tekintet nélkül arra, hogy tulajdonosai vagy bérlői őstermelők voltak-e vagy sem. Szentesnél maradva - ez különösen a szélső kategóriáknál okozott eltérést a hivatalosan kimutatott őstermelői keresők és a regisztrált gazdaságok száma között. Tudniillik az öt hold alatti gazdaságok számadatai mögött ott húzódott a városi iparosok és kereskedők pár száz négyszögöles földje, s a polgárság napszámban műveltetett szőlője is. Ez a magyarázata a pár holdas területeknél a szőlő viszonylag magas részarányának. A tengely másik végén elhelyezkedő többszáz holdas gazdaságok magas legelőaránya viszont az 1848as hatásokkal, illetve a '80-as évektől kezdődő gabonaválsággal volt összefüggésben. Csak a nagygazdák voltak képesek arra, hogy az áresést az állattenyésztés felfuttatásával, sőt a paraszti állattartás visszaszorulása következtében belterjesítéssel ellensúlyozzák.

5 Nem mellékes szempont a parasztszocializmus társadalmi indítékainak vizsgálatához, hogy birtoktípusonként mely kezelési módok voltak jellemzőek. Ha a gazdaságok számát vesszük, akkor kitűnik, hogy az összes gazdaság 82%-a számított házi kezelésű tulaj donbirtoknak, míg a 6%-ukat mezőgazdasági vállalkozásba fogott haszonbérlő tartotta kezelésben, s 12% tartozott az ún. vegyes kezelésű gazdaságokhoz, mely üzemek földterületének egy részét tulajdonként, másik részét bérlet címén hasznosította a gazdálkodó. 4 Mezőgazdasági statisztika 1900. 23. 5 Magyar Statisztikai Közlemények II. A Magyar Korona országainak 1900. évi népszámlálása. 2. rész. A népesség foglalkozása községenként. Bp. 1904. 370-382.