Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)
V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért
méten és Nagykőrösön, Cegléden viszont az apácák törekvését siker koronázta. 14 Kecskemétet több kisebb földesúr mellett a Koháry grófok uralták, akik a helység nagyobb része felett rendelkeztek. A család Bécsben élt, de jelen maradt a város életében. Űriszék működött, amely felügyeletet gyakorolt a mezővárosi magisztrátus felett. Mint az 1767-es úrbéri kérdőpontokra adott válaszokból kitűnik. Kecskeméten ismeretlen volt a jobbágytelek, nem lehetett megállapítani azt, hogy ki-ki hány telkes jobbágy. A közvetlen földesúri ellenőrzés ellenére az urbárium nem került bevezetésre Kecskeméten. Érvényben maradtak a szabad birtokviszonyok, a kötetlen határhasználat. Hasonló volt a helyzet Nagykőrösön is. Nagykőrösön a Keglevich család volt a legnagyobb földesúr. A földesurak, miután birtokjogukat megerősítette a Neoaqusitica Comissio, igyekeztek azt érvényesíteni. Ennek legfőbb akadálya abban nyilvánult meg, hogy az egyes földesurak sem birtokuk nagyságát, sem annak helyét a határban, sem pedig jobbágyaik számát nem tudták meghatározni, illetve kimutatni. Hiába kezdeményezett 1756-ban gróf Keglevich Gábor „ex usu", majd 177 l-ben „ex jure" proportionális pert, ténylegesen nem vehették birtokba a körösi földet, csupán eszmei birtokot mondhattak magukénak, amely után a mezővárosi közösség továbbra is cenzust fizetett. Kecskeméthez hasonlóan, Nagykőrös is sajátos jogállást teremtett. Tekintélyes szá,ú armalista, insriptionalista és compossessor nemesség élt a mezővárosban, akik tevékenyen munkálkodtak a mezőváros irányításában, fele arányban a magisztrátus tagjai voltak, s közülük kerültek ki a főbírók és más jeles vezetők. A nemesek - kiknek érdekei azonosak voltak a nemtelen, jobbágy jogú parasztpolgárokkal - valóságos védőpajzsot alkottak a jobbágy communitás felett. Ennek legszebb tanúságjele a városi szerzemények - a kamara által confiskálásra ítélt Pótharaszt puszta jelképes visszaváltása a város számára, vagy a szintén confiskálásra ítélt nyársapáti Rákóczi és Forgách részek biztosításában - megőrzésében mutatkozott meg. A XVIII. században - a rendi viszonyoknak megfelelően - ez a mezővárosi kisnemesség jelentette a valóságos mezővárosi hatalmat, tekintélyt. Nekik tulajdonítható az, hogy a „nemtelen", jobbágy jogú mezővárosi communitás „nemes tanáccsal 14 Nóvák László: Nagykőrös mezővárosi fejlődése és településrendszere a XVTI-XIX. században. In: Tanulmányok Nagykőrös történetéből és néprajzából (szerk. Nóvák László). Az Arany János Múzeum Közleményei - Acta Musei de János Arany Nomimati I. Nagykőrös, 1978.9-168.; Nóvák László: A Három város. Gondolat Kiadó. Budapest, 1986.
