Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért

Kerületben például olyan, a szabadparaszti fejlődéssel korábban teljességgel összeegyeztethetetlennek tartott fogalom is új, helyi értelmezést kaphatott, mint az ősiség. Jól utal erre a lassú feudalizálódási folyamatra a Jászkun Kerülettel kapcsolatban az 1840-es évek sajtójának számos - olykor túlzásoktól sem mentes cikke is. „•...egy századdal ez előtt szabadabb szellemű intézményről álmodni sem lehetett, mert midőn még csaknem egész Európa a hűbéri rendszer nyomasztó Járma alatt nyögött, a jászkun institutiók már ekkor a községi és kerületi tisztviselőknek a nép általi választását, a polgári jogegyenlőséget megállapították. De fájdalom, ezen jogok mindinkább csonkíttattak,... holott gyarapodni kellett volna..."

28 Ugyanakkor nem hallgatható el, hogy e törekvéseknek - bár eléggé áttételesen - voltak bizonyos pozitív következményei is. Különösen jellemző ez a XVIII. század végén, amikor a Jászkunságban élő nemesek több alkalommal is az országgyűléshez folyamodtak jogaiknak a jászkun privilégiumok rovására történő maradéktalan érvényesítése érdekében. Amíg tehát a redemptus birtokosok egyik oldalról a jászkun privilégiumok nemesi jogainak saját részére történő biztosítására, s illetve a jobbágyi kötelezettségek birtoktalan irredemptusokra történő áthárítására törekedett az országos nemesként való elismertetés révén, addig ugyanez a jogcím tette lehetővé számára, hogy fellépjen a helyi nemesek ellen, a jászkun privilégiumokban lefektetett törvény előtti egyenlőség és a közös teherviselés polgári elveinek védelme érdekében. E sajátos kettősség a szabadparaszti státus természetszerű velejárója volt, mely a korszakban más tekintetben is kimutatható. 28

„Pesti Hírlap", 1845. április 3.