Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért

majd „burkolt" nemesítési kísérletében, később pedig a redemptusok jogainak az országos nemesekéhez történő közelítésében, míg legvégül a jászkun privilégiumokban foglalt nemesi jogok és jobbágyi kötelezettségek részleges, majd teljes feloszlatására irányuló kísérletekben nyilvánultak meg. Ismeretes, hogy a jászkunok csak az 1745-ös redempció (megváltakozás) nyomán - készpénzfizetés és katonai kötelezettségvállalások ellenében - nyerték el végérvényesen a szabadparaszti státust. A redempcióval a helyi társadalom két részre szakadt. Kialakult egy a megváltakozásban közreműködött, anyagi terheket vállaló, s így földhöz jutó földváltó (redemptus), és egy abból kimaradt, vagy csak minimálisan résztvevő földtelen (irredemptus) réteg. Ekkortól a redempciós váltsághoz való hozzájárulás szabta meg a-a földek mellett - a jászkun privilégiumokbanvaló részesedés mértékét is.

2 A Kerületek törvényhatósági önállóságának visszanyerése után a jászkunok privilegiális jogai és kötelezettségei gyakorlatilag Mária Terézia 1745-ös redempcionális oklevelén, annak az 1751. évi országgyűlési megerősítésén, az ugyanekkor kiadott Királyi Regulációkon, valamint az 1799. évi Nádori Statútumokon alapultak, melyekhez a reformkorban még két országos törvény kapcsolódott.

3 Az országosan is elismert elvek mellett azonban a jászkun privüégiumok fogalmának egy ennél jóval tágabb, helyi értelmezése is létezett. Ebbe beletartozott minden jászokra és kunokra vonatkozó - s teljesen csak 1795-re összegyűjtött - királyi kiváltságlevél, valamint ezek tartalmának helyi értelmezései, olykor félreértelmezései is. Különös fontossága volt e tekintetben IV. László 1279. évi kun törvényének, mely a jászkunok véleménye szerint a kunokat országos nemesnek ismerte el.

4 A vármegyei nemesek ugyan soha nem tekintették magukkal egyenrangúnak a „kétes helyzetű" kerületi lakosokat, a döntően „nemes" és Jobbágy" fogalmakat használó feudális magyar jog azonban nehezen tudott megbirkózni ezzel a kérdéssel. Jellemző erre, hogy még egy 1833-as felsőtáblai ülésen is felmerült a kunok nemességének problémája, melyre azonban a jelenlévők nem tudtak választ adni.

5 2 Bagi Gábor: A Jászkun Kerület és a reformországgyűlések. - A Jász-NagykunSzolnok Megyei Múzeumok Közleményei 47. Szolnok, 1991. 37. 3 Uo. 37-46. 4 Ezen értelmezés olykor még ma is előfordul egyes Jászkunsággal foglalkozó helytörténeti tanulmányokban, holott tarthatatlanságára többen is figyelmeztettek. Kring Miklós: Kun és jász társadalomelemek a középkorban. Századok, 1932. 1-2. szám. 39-58. Mályusz Elemér: A középkori magyar nemzetiségi politika. Századok, 1939. 6-9. szám. 396-397. és 415. 5 Kossuth Lajos: Országgyűlési tudósítások. (Kossuth Lajos összes munkái. Szerk. Barta István. Budapest, 1948-1962.) I. 518.