Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

I. szekció: Paraszti radikalizmus a 19-20. század fordulóján

vidéken fenntartott nyílt szavazásos rendszer eltörlése, a szociális töltésű munkásvédő törvények követelése dolgában az agrár- és a városi munkásság törekvése találkozott. Az önkormányzatiság gyakorlati és mindennapi megvalósításáról a mezővárosok szegényparasztságának több volt a megélt keserű tapasztalata, de a pozitív részélménye is, mint az ipari központok népének, alsóbb rétegeinek. Vélhetőleg a korábbi protestáns önkormányzati demokratikus szellemiségből, az egyházvezetésnek a társadalmi megosztottságot egyoldalúan képviselő magatartásából következett, hogy a Viharsarokban a történelmi egyházakat és papjaikat a parasztság alsóbb rétegei kritikusan szemlélték. A világ lényege, az emberi élet végcélja, a társadalmi igazságosság kérdése, az egyházak és a hatalom kapcsolata erősen foglalkoztatta a földmunkásokat. Egy részük felekezeten kívüli lett, más részük a mazarénusok közé ment, a legöntudatosabbak a személyes függetlenséget legjobban biztosító unitáriusokhoz csatlakoztak. A protestáns papok közül azokat tisztelték, akik esetenként szót emeltek a munkások szervezeteit sújtó jogtalan intézkedések, a brutális csendőri fellépések miatt. A földmunkások zöme formálisan egyháztag maradt, munkabíró évtizedeiben inkább egyfajta naiv ateizmus felé hajlott, idősebb korában viszont újra közelebb került az egyházhoz. A paraszti tradíciók és a szociáldemokrata gondolkodás találkozása során kirajzolódtak az ellentétes pontok is. A parasztéletmód és -mentalitás iránti lenézést már említettük. A „földek, gyárak kizsákmányoltjainak testvérisége" - gondolat átérzésében és elfogadásában igen lassú volt a haladás évtizedek alatt is. A parasztság minden rétege úgy vélte, hogy a mezőgazdasági munka nehezebb, keményebb, mint az ipari. Másfelől úgy gondolkodott, hogy a városi (azaz a polgári igényeket követő) életmód tékozló, erkölcsrontó. A mezőgazdasági és az ipari munkabérek összemérése során a földmunkás általában a maga javára erősen elfogultan nyilatkozott. A mozgalmi kapcsolatok csak kis részben vezettek el e hagyományos előítéletek eltűnéséhez. A fiatalabb szegényparaszti nemzedékek és a kubikmunkára járók körében indult el az eltolódás. Utoljára hagytuk a viharsarki agrárszegénység és a szociáldemokrata doktrína közötti legkeményebb, s egyben a legfontosabb ellentétet, a kistulajdonosi szemlélet és a közös tulajdont kívánó szocialista végcél szembenállását. A mozgalom sodrába vagy kisugárzási körébe került nincstelenek és töredékíbldesek a saját értelmezésük szerint elfogadott politikai célkitűzéseket mindenestül a földszerzés, a földhözjutás vágyának rendelték alá. A kedvezményes hitelekkel elősegített helybeli vagy környékbeli parcellázás során megszerezhető s az önálló gazdálkodás