Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért

nagyságodnak nem jobbágyfia, se nem is kötelezik soha nagyságodnak arra magokat". A körmendiek új állapotát szabályozó szerződés végül is számos „további gyülekezetek és végzések után" született csak meg.

11 A kontraktus bevezetése a vitézek hadi érdemeit hangsúlyozza, a múlt érdemeinél fontosabb lehetett azonban a jelen realitása: a szabad költözési joggal bíró hajdúk közül sokan elvándoroltak volna az újonnan felszabadított területek felé, ha a földesúr keményebb feltételeket szab. A körmendiek a kontraktus szerint kilencedet és cenzust fizettek, és megmaradt önkormányzatuk, az elöljáróságot ők választják, kisebb ügyekben maguk ítélkeznek. Robotolni ezután sem robotoltak, és költözési szabadságukat is megőrizték. 1762-ben látta elérkezettnek az időt arra Batthyány Lajos nádor, hogy felszámolja a mezőváros régmúlt végvári időkből átmenekített kiváltságait. Elegendő egy pillantást vetnünk a Batthyány levéltár körmendi anyagára, hogy szembetűnjön ez a földesúri szándék. Korábban a kiváltságait őrző mezővárost csak pár sorban írták össze, most azonban hatalmas fóliáns kötetekbe jegyezték fel minden körmendi lakos és minden parcella jogállását.

12 Az uradalom kíváncsisága nem volt öncélú: a következő évben „a vár kapuját becsapván", erővel kényszerítették a körmendi elöljáróságot egy új, sokkal kedvezőtlenebb szerződésre. A nádor magasabb cenzust, és ami fontosabb, egyre növekvő mértékben robotot követelt a körmendiektől, ezentúl a mezőváros bíráját és tanácsát is a földesúr nevezte ki.

13 A körmendiek először hosszadalmas úrbéri perrel próbálták megvédem* régi kiváltságaikat. 1765-ben, a nyugat-dunántúli parasztmozgalom idején azután Körmenden is „tumultus" támadt. A polgárok, jelentette az alispán, noha előző évben az ítélet megfosztotta Körmendet mezővárosi rangjától, most „magokat királyi város módjára tractállani akarják".

14 A körmendiek titkos gyűléseket tartottak, és azt követelték, hogy ismerjék el elődeik fegyverrel szerzett kiváltságait. Az új helyzetben persze igencsak anakronisztikus volt az a követelésük, hogy ezután csak fegyverrel szolgálja11

A kontraktus: MOL P 1313. Batthyány cs. lt. Maj. Lad. 2. No. 119. p. 88-91. Az alkudozásra: P 1314. Missiles No. 91 245. 12 MOL P 1322. Batthyány cs. lt, Összeírások, Körmend, 1762. 13 Kondicsné Kovács Éva: Agrártörténeti adatok Körmendről. Körmend 1979.12-13. 14 Vörös Károly: Az 1765-66-i dunántúli parasztmozgalom és az úrbérrendezés. In: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon 1711-1790. Bp. 1952.313-322. Szabó Dezső: A magyarországi úrbérrendezés története Mária Terézia korában. Bp. 1933. 61-66. 110. Kondicsné i. m. 22. 15 MOL P 1313. Batthyány cs. lt. 266. cs. 1765. márc. 30. Kondicsné i. m. 20.