Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)
V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért
kat, sőt összeesküvőket és lázadókat (conspiratores seu rebelles) ítélték el. A tömlöc, kínzás, úriszéki ítélet megtörte a polgárok ellenállását, és véget vetett a mezőváros önkormányzatának, a következő évtizedekben az egykori kiváltságos mezőváros a környező jobbágyfalvakkal azonos szintre süllyedt. Az óriásbirtokok és a magánhadsereg kettős erejével bíró földesúr roppant nyomása alól nem volt hová menekülni. Igen jellemző ebből a szempontból a vád képviselőjének az érvelése az úriszék előtt: Feltéve, de meg nem engedve, mondta, hogy a körmendieket valami jogtalanság érte, „nem kerály urunkhoz ő fölségéhez", hanem Batthyányhoz, mint földesurukhoz kellett volna fordulniuk, és „ő nagysága által praetensa injurájukat (állítólagos sérelmeiket) eligazítaniuk". Batthyány Ferenc túlkapásai ellen tehát csakBatthyány Ferenchez lett volna szabad fordulniuk, állította Batthyány Ferenc bírósága előtt a vádló Batthyány Ferencet képviselő prókátor. A kör bezárult, innen nem volt kitörés. 9 A körmendi polgárok ekkor mint egyik fontos sérelmüket emlegették, hogy Batthyány beszállította hozzájuk a hajdúit. Hamarosan azonban a hajdúsereg révén kapott a mezőváros új autonómiát. 1600-ban került török kézre Nagykanizsa vára, ettől kezdve lett végvidék Körmend környéke. A 17. század első felében egyre növekedett a katonák száma Körmenden, 1650-ben pedig Batthyány Ferenc fia, Batthyány Ádám kiváltságlevelével hajdúvárossá tette Körmendet. A városban ezentúl csak katonák és családjaik lakhattak, a „civileknek" el kellett hagyniuk a várost. A kiváltságlevél szabad költözést biztosított, és a katonai szolgálaton kívül semmilyen adót, sem pedig robotot nem követelt tőlük a földesúr. A város elvesztett mezővárosi autonómiája helyébe katonai önkormányzatot kapott; a földesúr jóváhagyásával, de a körmendiek maguk választhatták a seregbírót, jegyzőt, az esküdteket. 10 A hajdúváros jogállása a török kiűzéséig változatlan maradt. 1700ban, egy esztendővel a karlócai béke után Batthyány Ádám bán, a privilégiumot adományozó földesúr azonos nevű unokája, új rendtartást adott Körmendnek. A tiszttartói levelekből kitűnik, hogy a földesúr és a város szerződését, az új kontraktust hosszú, elkeseredett alkudozás előzte meg. A vitézek visszautasították a földesúr kezdeti ajánlatát, és kijelentették, hogy „ha ők az ollatén szolgálatnak annuálnának, eo facto tehát a jobbágyi kötelességet is incurrálnák, holott többre (többnyire) ők 9 Úriszék. Szerk. Varga Endre. Bp. 1958. 121-122. 10 MOL P1313. Batthyány cs. lt. Maj. Lad. 1. No. 40. és Acta Antiqua Lad. 6. No. 72. Kiadásai: Iványi i. m. 149. és Zimányi Vera: Adatok a dunántúli hajdúk történetéhez. Századok 1960. 94. 294-6.
