Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

IV. szekció: Paraszti önigazgatás, önszerveződés, egyesülés

azokat a döntéseket, amelyekben a résztvevők akaratai és szándékai nyilatkoznak meg. Az általunk ismert önálló (tehát nem valamely központ utasítását végrehajtó) intézkedések két részre oszthatóak. Egyrészt a forradalommal kapcsolatos, állásfoglalás értékű intézkedésekre (élelmiszersegélyek a fővárosnak, pártház községi tulajdonba vétele, tanácsi apparátus elbocsátása stb.), másrészt közösségi-egyéni sérelmeket orvosló intézkedésekre: tsz-ek felosztása, feloszlatása, közbirtokossági erdők visszavétele, a felesfőzésű pálinka és a beszolgáltatott termények kiosztása stb. Kifejezetten személyes sérelmek felszínre kerülésére csak kevés példát találtunk. Az általunk megismert intézkedések egy része a közrend, közbiztonság, közellátás megszilárdításával, ül. a politikai változással és vezetőváltással függött össze, míg más részük hagyományos, a közösség által igazságosnak vélt jogelveket érvényesített. Akettős hatalom időszaka részben összefolyik a működési szakasszal. A forradalmi tanácsok, bizottságok működése helyenként még december végéig is tart. A kádárista hatalom szerveződése először a megyei szinten történt meg, majd ezt követte a járási hatalmi szervek újjászerveződése. Mindkét oldalról kompromisszumos taktikának lehetünk tanúi. A forradalmi tanácsok vezetői - kevés kivételtől eltekintve - elismerték a visszaállt tanácsi vezetés létét, ugyanakkor a forradalmi tanácsok elnökeit és titkárait hevenyészett vb-üléseken vb-elnökké és titkárrá választották, akik a régi szerkezeti keretek figyelembevételével tevékenykedtek. A forradalom így - a szerkezetek folyamatos feladása, eltűnése mellett - folyamatosan személyekbe mentődött át. E személyes forradalmi tartalmat a megerősödő megyei és járási vezetés csak 1957 telén-tavaszán, és csak fizikálisan volt képes eltávolítani. A megtorlás időszaka már nem tartozik szorosan vizsgálódásunk tárgyához, bár kutatása a visszautaló adatok tömege miatt elkerülhetetlen. A bírósági és ügyészségi iratokban viszonylagos pontossággal követni tudjuk a megtorlás jogi vonatkozásait. A jogi szféra alatt játszódó történésekre azonban már csak a tanúk megszólaltatása vethet fényt. Az események általános értékelésekor mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a rétsági járás helyi forradalmaiban megjelenő, különösen kifejtett ideológiai tartalmakkal nem találkoztunk. Sokkal inkább ideologikus momentumok, foszlányok kerültek vizsgálódásunk körébe, amelyek azonban nem állnak össze értékelhető egésszé. A felvonulások rituáléi, a megőrződött jelszavak és a nyilatkozatok-