Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)
IV. szekció: Paraszti önigazgatás, önszerveződés, egyesülés
A választási rituáléhoz hozzátartozott a jelölőbizottság és a levezető elnök szereplése. Utóbbi posztján igen gyakran találkozunk a községi népfront elnökével, a koalíciós időszak valamely tisztségviselőjével (jegyző, bíró), vagy csak egyszerűen a község valamely köztiszteletben álló polgárával. A második típusú választásoknál a levezető elnök többnyire a község vb-elnöke vagy titkára volt. A jelölőbizottságok összetételének megállapításához csak kevés adatunk van. Ezek azt sejtetik, hogy tagságuk többnyire az idősebb, vagyonosabb, politikai vagy közéleti múlttal rendelkező személyek közül került ki, azonban találkoztunk az egyes társadalmi, foglalkozási csoportok arányát figyelembe vevő, képviseleti jellegű összetétellel is. A megválasztottak korösszetétele csaknem minden esetben fiatalabb a jelölőbizottságénál. Ennek oka bizonyára többszálú. Részben mutatja az idősebb korosztályok bizonyos tartózkodását, távolságtartását az eseményektől, részben pedig bizonyos rokonsági, érdekcsoporti megegyezések kifejeződését sejteti. Az összetételben az esetek jelentős részében (de korántsem általános szabályként) a harminc év körüli korosztályok játsszák a vezető szerepet és hangsúlyosan jelen vannak a negyvenes évfolyamok, de szinte minden esetben megtaláljuk a fiatal generációk képviselőinek markáns csoportját is. A foglalkozás szerinti megoszlást tekintve helységenként eltérő képet kapunk, amit bizonyára a helyi adottságok befolyásoltak. Kitapinthatóan jelennek meg egyes foglalkozások (pl. vasutasok, MAV-alkalmazottak) és foglalkozási helyzetek (bejáró, ingázó munkások), jelentős súllyal és számmal a gazdatársadalom képviselői (ide sorolhatjuk a - nemegyszer más foglalkozású - rokonok, leszármazottak jelenlétét is), ugyanakkor - néhány helység kivételével - meglepően kevés értelmiségi került be a választott szervekbe. A választások többnyire zsúfolt termekben folytak, forró hangulatú gyűléseken. A hangadók a szervezők közül kerültek ki, véleményük így is befolyásolta a végeredményt. Az október 29. előtti választások során csaknem mindenütt széles bázissal rendelkező szervezetek jöttek létre, amelyek kifejezték a közösség többségi akaratát, míg a második esetben nemegyszer szólnak forrásaink újraválasztásról, vitákról, különböző érdekcsoportok ütközéseiről. A testületek összetételében a konfliktusfóloldást érhetjük tetten: bennük az anyagi és mentális sérelmek gyors és radikális (ezért helyenként bizonytalan) orvoslását láthatjuk. A működési szakaszhoz tartozik a forradalmi tanácsok operatív működésének időszaka. Forrásaink sajnálatosan kevés intézkedésről, akcióról tudósítanak, így csak hézagosan, utalásszerűén tudjuk bemutatni
