Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)
IV. szekció: Paraszti önigazgatás, önszerveződés, egyesülés
esetükben kivárhatunk mindenféle külső utasításos késztetést. A községek kivétel nélkül a járás nyugati felén - a Vác-Balassagyarmat vasútvonal mentén - helyezkednek el; e tény önmagában is példázza, hogy a térbeli helyzet, az informálódás lehetőségei, aktív társadalmi csoportok (vasutasság) jelenléte milyen fontos szerepet játszott a helyi események alakulásában. Az érintett helybeli specifikumok mellett azonban forrásaink azt bizonyítják, hogy az említett községek nem csak helyzetükben, de konfliktustömegük nagyságában is eltértek környezetüktől, így az intenzív bekapcsolódást, önszervezést és szerepvállalást nem tekinthetjük véletlennek. A másik típusba soroljuk azokat a községeket, amelyekben a járási forradalmi tanács utasítására, a kiszállt bizottságok szervezésében, ellenőrzésével vagy csak részvételével választottak önigazgató szervet. A választások többségét egyfajta ritmizáltság és rituálé jellemezte, csak kevés spontán, tumultuózus jelenetekkel kísért tömeggyűlésen megválasztott forradalmi szervről tudunk. A későbbi jelöltek, tagok szerepvállalása, középpontba kerülése gyakorta már a forradalom első szakaszában megindult. A szervezők elkülönülésével párhuzamos a kiválasztás folyamata is. Nyilvánvaló, hogy az események élére álló szervezőknek jelentős szerepük volt a közvélemény formálásában, lehetőségük egyes személyeknek a figyelem középpontjába állítására. A választást általában a gyűlés előkészítése, illetve a (többnyire házról házra történő) meghívás előzte meg. A szervezők megegyezése, akarata így jelentős mértékben egybeesett a későbbi végeredménnyel, hiszen a meghívások során, a meglátogatottak véleményének kikérése mellett lehetőség adódott a meggyőzésre is. Ilyen értelemben a választás előkészítését egy több fordulós egyeztetési folyamatnak kell felfognunk, amely a közösségben lévő hangadó vélemények, akaratok ütköztetését, konszenzusát szolgálta. Az első választási típus esetén ez a konszenzuskeresés teljesebb és egyértelműbb eredményt hozott. Az október 28-a után megválasztott forradalmi tanácsok választásakor aj árási központból kiszálló biztosok már célzottan kerestek és kértek föl személyeket a gyűlések szervezésére (nem egy esetben a tanácselnököt, ill. a vb-titkárt). A választás végeredményében is több volt a manipulatív elem. Eltérés mutatkozik a két módon megválasztott testületek összetételében is: az előzőekben csak elvétve találunk aktív páttagokat, tanácsi funkcionáriusokat, illetve más, a régi hatalmi rendhez kapcsolódó személyeket, míg a második esetben némely község forradalmi tanácsába csaknem kivétel nélkül párttagok kerültek be.
