Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)
IV. szekció: Paraszti önigazgatás, önszerveződés, egyesülés
tezi: „A jó elnök a társai ügyét magáévá tette, törődött a tagsággal. Az elnöknek ügyesnek, talpraesettnek kellett lenni. Nem tehetett kivételt senkivel. Elvárták, hogy barátságos legyen mindenkivel szemben. Kedvében kellett járni a tagságnak. A népszerű elnök társasvacsora alkalmával... - a legszegényebbekkel is - váltott néhány barátságos szót... nemcsak a gazdagokhoz húzott, a kisebb portáj ú emberekkel is szóba állt. Fontos, hogy kissé tréfálkozó természettel megáldott ember legyen. Nem szabad hirtelennek lenni, nem szabad „tetejibe szaladni a dolgoknak". Ajó megjelenés kívánalom volt. Aközönség szerette, ha jól ki tudta magát fejezni. A jó elnök még a magánéletével is példát mutatott. Minden téren meg kellett állnia a helyét; a tagoknál is, a városházán is..." 16 A már említett 1886. évi községi törvény után a falusi, községi önigazgatás, önszervezés színhelyei - mint említettük - ezek a körök, egyletek, társulatok lettek. Igaz ugyan, hogy - miként azt az egységesített alapszabályok mutatják - országos méretekben intézményesültek, formailag, szerkezetileg szinte azonosak voltak, ám mégis, főleg, ha tartalmi munkájukat, tevékenységüket is vizsgáljuk, egyedi arculatúak egy nagy, tág és szinte tetszés szerint tágítható kereten belül, vagyis: ezek az utolsó maradványai az önigazgatási testületeknek. S mivel a kiegyezés után meglehetősen nagy számban alakultak meg országszerte - még hajó egynéhány közülük kérészéletűnek is bizonyult -, meglehetősen nagy tömegeket fogtak át, szinte az egész falusi lakosságot, sőt még városaink, elsősorban vidéki városaink különféle csoportokba tömörülő, vagy tömöríthető nagy többségét is. Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében például 1867 és 1951 között tehát közel száz esztendő alatt - a statisztikákban nyilvántartott 80 önálló településen 1387 Belügyminisztérium által hivatalosan is engedélyezett egyesület működött. Ezek a politikai élet változásainak megfelelően különféle céllal létrehívott szervezetek voltak, köztük kizárólag kulturális jellegűek (olvasókörök, művészeti egyesület, dalegylet), de politikai irányultságú csoportok is (levente, lövészegylet). 17 Tömeges alakulásuk időszakában, vagyis a múlt század utolsó harmadában és a századfordulón a legfontosabb ezek közül a közbirtokosság, amely lényegében a faluközösség összes gazdálkodással kapcsolatos kérdéseit intézte önálló határozati joggal, melyet a községi tanács is tudomásul vett. Annál is inkább, mert elnöke általában a községi tanácsnak is tagja volt. 16 Nagy Gy., 1975. 385. p. 17 Adatok... I—II., 1980., 1990.
