Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

IV. szekció: Paraszti önigazgatás, önszerveződés, egyesülés

Ballá Ferenc és Wirth István kutatásaik alapján csoportosították is ezeket a főleg jászsági, de a mezővárosok többségében is jellemzőnek tekintett egyesületeket. Mégpedig úgy, hogy voltak: 1. gazdasági jellegű társulások, amelyek főként a tőkés átalakulást gátló tőkehiány megszüntetése érdekében szerveződtek és a hiányzó állami intézményeket pótolták azok kiépüléséig, miután aztán természetszerűleg meg is szűntek; 2. segélyező egyletek a szociális feszültségek tompítására, többnyire felekezeti alapon; 3. szakmai egyesületek: egy-egy foglalkozási ág, vagy szorosan összefüggő foglalkozások szakmai közvéleményt formáló közösségei (például az orvosok, gyógyszerészek, néptanítók stb. szervezetei); 4. tűzoltó és sportegyletek, amelyek egyrészt vagyon- és városvédelmet láttak el, másrészt pedig a polgári életforma megjelenésével a szabadidő eltöltését szolgálták; 5. közművelődési egyletek, melyek a reformkori előzmények után elsősorban népnevelési céllal létesültek (pl. népoktatási körök, önképző körök); 6. felekezeti jellegű egyletek a hitélet élénkítésére és az egyházi pozíciók megőrzésére. Mindez tehát felölelte a teljes emberi életet, annak minden lényeges területét. Éppen ezért meghatározó jelentőségűeknek tekintjük őket. Mégpedig azért, mert amíg az államhatalom törvényei, rendeletei útján egységesítem törekszik az ország teljes lakosságát, s megkísérli egyetlen mederbe terelni az állampolgárok megnyilatkozásait (ugyanezt teszik a politikai pártok is, csupán szűkebb társaságokra, csoportokra terjesztik ki diktáló hatalmukat), - addig a sokféleképpen, de elsősorban individumként megnyilatkozni óhajtó állampolgárok - ha csak otthon, ha csak szűkebb köreikben (család, barátok, maguk választotta szimpatizánsok) - ezeken az önszervezte csoportokon belül, ha máskor nem, legalább munkájukon túl, szabadidejükben megvalósíthatták magukat, s szinte megkötések nélkül, de legalábbis a maguk választotta kötelmek között jól érezhették magukat. S ezt az önigazgatásból a körök, egyesületek működésébe átöröklött önigazgatási gyakorlat, átszivárgott önszervezési technika eredményének tekintjük. Irodalom Adatok Szolnok megye történetéből MI. Szolnok, 1980, 1989. Ballá Ferenc-Wirth István: 1989: Az önszervező közösségek kialakulása és formái a Jászságban 1867-1900. In: Zounuk, 4. (szerk.: Botka János), Szolnok, 1989.