Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)
III. szekció: Paraszti terhek - Paraszti ellenállás és érdekképviseletek 1945 után
A bizottságok ténykedésével megkezdődött a parasztok kisemmizésének, megalázásának egyik legarcátlanabb eljárása. Tevékenykedésük a legalizált fosztogatáson kívül a lehetetlenül magasra srófolt kötelezettségek kikényszerítése volt. E tekintetben korlátlan hatalommal rendelkeztek. A gabona begyűjtése mellett, a rendeletek és azokat kísérő törvények által megvalósítandó főbb célok voltak még; az állami földalap gyarapítása és a magántulajdon fogalmának lejáratása, kiiktatása. Ezt bizonyítja az is, hogy főleg a nagyobb gazdaságok róttak ki teljesíthetetlen kötelezettségeket. A gabona át nem adása spekulációnak minősült, amit súlyosabb esetben minimum egy év kényszermunkával és részleges vagy teljes vagyonelkobzással büntettek. Az utóbbit mellékbüntetésként mondták ki. Az ítéleteket gyakran megjelentették az újságokban is (az elítélt költségére...). A teljes vagyonelkobzás esetén is meghagytak az elítélt hozzátartozóinak 5 hold földet, egyszerűbb szerszámokat, a létminimumhoz nélkülözhetetlen személyes holmikat, háztartási eszközöket, élelmet és némi készpénzt. Elkoboztak viszont nevetséges értékű, esetenként értéktelen dolgokat. Az egyik elkobzási jegyzőkönyvben ilyen dolgok is szerepelnek: egy meszeshordó, egy kerékpárlámpa, két cserépedény, egy fejkendő, két használt női ing. Az ilyen eljárás már inkább a családtagok pszichikai terrorizálása volt, mert a spekulációval vádolt gazdát a jegyzőkönyvek összeállításának idején előzetes letartóztatásba helyezték. Egyes vélemények szerint külföldi nyomásra, 1950-től már nem hoztak újabb „gabona-felvásárlási" rendeleteket. Véglegesen 1952-ben helyezték őket hatályon kívül. Túlkapásaik folytán ekkor már a rendeletek egyes végrehajtói is kezdtek terhessé válni a hatalom számára. A Szovjetunió és Jugoszlávia kapcsolatainak elhidegülése idején ezeket a személyeket is informbürosokká nyilvánították és börtönbe zárták. A beszolgáltatás egyik hírhedt zentai alakja is börtönben fejezte be életét, állítólag öngyilkos lett. Róla nevezte el a nép ezt az időszakot „Szép MatiT idejének." A birtokviszonyok és a mezőgazdasági termelés terén 1953. május 27én hajtotta végre a legnagyobb huszárvágást az új Jugoszlávia, amikor meghozták a népvagyont képező földalapról és a földek mezőgazdasági szervezeteknek kiosztásáról szóló törvényt. 18 Ennek a lényege a következő: mezőgazdasági földalap létesült a korábban elkobzott, elhagyott, fölvásárolt stb. földekből. A földművesek18 Zakón o poljoprivrednom zemljisnom fondu opstenarodne imovine i dodeljivanju zemlja poljoprivrednim organizacijama (Sl. list FNRJ 22/1953.)