Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

III. szekció: Paraszti terhek - Paraszti ellenállás és érdekképviseletek 1945 után

nél 10 hektárra csökkentették a földmaximumot, a többletet fölvásárolták 20 évi kamatmentes törlesztés mellett. A földalappal a járási népbizottságok rendelkeztek. A törvény meghagyta nekik, hogy a földeket örökös használatra osszák ki a mezőgazdasági szervezeteknek. A földeket mint népvagyont vezették a földkönyvekben. A törvénnyel egy időben meghozták a parasztszövetkezetek átszervezéséről szóló rendeletet. A törvény és a rendelet alapján a kilépő szövetkezeti tag maximálisan 10 ha földet kaphatott vissza. A parasztszövetkezet helyett a földműves szövetkezet elnevezést vezették be. Szűkítették a népbizottságok szövetkezetek feletti hatáskörét. A törvény előzményei: az 1944-től 1953-ig elvett földeken folyamatosan alakultak meg az állami birtokok és parasztszövetkezetek. A parasztok a rájuk nehezedő nyomás következtében tömegesen léptek be a szövetkezetekbe. Bevitték a közösbe a földjeiket és mezőgazdasági eszközeiket is. A közösben végzett földműveléstől várt látványos föllendülés elmaradt, az ország élelmiszer-ellátása nem javult. A szocialista gazdaságpolitika ideológusai látták a bajokat, de radikálisabb engedmények, változtatások megtételében gátolta őket a Szovjetunióhoz való kötődés. Feltehetően féltek a 20 hektáros területtel (névlegesen) rendelkező birtokosoktól is, akik önállósulás esetén tekintélyes gazdasági erővé, illetve ellenzékké válhattak volna. A magántulajdon pedig a szovjet típusú mezőgazdaságtól idegen fogalom volt. Csak 1953-ban, a Szovjetunióval bekövetkezett szakítás után értek meg a nemzetközi feltételek a mezőgazdaság területén is a részleges visszarendeződésre. Az országban uralkodó viszonyokat pedig az önigazgatású gazdaságirányítási modell alapjainak lerakása jellemezte. Minden körülmény kedvezett a fenti törvény meghozásának, mely hozzájárult egy jellegzetes jugoszláv mezőgazdaság kialakulásához. Nemzetközi viszonylatban: az ország nem vált hűtlenné a szocialista táborhoz, mert a földek kb. egyharmadán közös gazdálkodás folyt. Nyugatról nézve ismét más volt a kép, mert az összterületek nagyobb része magánkézen maradt. Az ideológia sem szenvedett csorbát, mert a föld azé lett, aki megművelte. A magángazdaságok esetében ez egyértelmű, a közös földeket pedig a munkástanácsok igazgatták. A földmaximum 10 hektárra való csökkentésével elhárult annak veszélye is, hogy a parasztok jelentősebb gazdasági, társadalmi erővé fejlődjenek fel. A szövetkezetből kilépő tag is örült, akinek a törvény visszaadott elveszettnek hitt földjéből maximálisan 10 ha-t. így ha egyesek, kisebb területen is, mint korábban, de saját gazdáik lettek, ami motiválta őket az intenzívebb gazdálkodásra. Javult az ellátás, stabilizálódott a hatalom,