Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)
III. szekció: Paraszti terhek - Paraszti ellenállás és érdekképviseletek 1945 után
E szerint Zentán 7000 lakóház volt. A város és a hozzá tartozó falvak lakóinak száma 39 000, közülük 9964 birtokolt földet. A tulajdonosok 66%-a magyar, 28,5%-a szerb, 0,5%-a német és 5%-a zsidó volt. A határ nagysága 64 814 kat. holdat tett ki. Ebből 56 982 szántó, 865 hold szőlő és gyümölcsös, 3185 hold rét és legelő stb. A város birtokai 13112 holdra rúgtak, a 60 holdon felüli 142 magánbirtok összterülete 18 000 hold körül volt. Ezeket levonva az összterületből, kiderül, hogy Zenta többi, 9822 földtulajdonosa 33 702 hold felett rendelkezett, ami átlagosan 3,4 holdat tett ki. Mivel ebben a kategóriába soroltuk a néhány tízholdas gazdaságot is, a 3,4 holdas átlagbirtoknál kevesebb földdel bíró személyek száma elérhette a 7000-et is. Tehát mérhetetlen földéhséggel találta magát szemben az új hatalom már 1944 őszén. A földtulajdon-viszonyok intézményes megváltoztatása Jugoszláviában 1944 és 1953 között A föld ősidők óta a jutalmazás és a büntetés eszköze volt. Mivel termőföldön kívül más anyagi javakkal nemigen rendelkezett a II. világháború végén az új Jugoszlávia, a föld elkobzásával büntette a rendszer ellenségeit, és fóldadományozással jutalmazta az új rend kialakításában közreműködőket és a rendszer híveit. A Jugoszláv Népfelszabadító Antifasiszta Tanács (JNFAT), az Ideiglenes Nemzetgyűlés első intézkedéseinek egyike, az 1944. november 21én hozott határozat 1. és 2. pontja kimondta a Német Birodalom és a német nemzetiségű polgárok javainak teljes elkobzását. E határozat végrehajtása hat hónapig folyt. A rendelkezés Zentán 5 birtokost érintett 74 hold területtel. 4 (Az adat erősen vitatható, ismerve a határ nagyságát, valamint a német ajkúak számát a háború előtti Zentán.) Látszólag az említett határozat szigorán is enyhíteni szándékozott a JNFAT elnöksége, amikor 1945. június 9-én meghozta a vagyonelkobzásról és annak végrehajtásáról szóló törvényt. E törvény 6. szakasza előírta, hogy az elkobzás alól kivételt képeznek a létminimumhoz nélkülözhetetlen ruhaneműk, háztartási berendezések, bútorok, az ipar folytatásához elengedhetetlen szerszámok, a háztáji gazdaság és annak megműveléséhez tartozó mezőgazdasági eszközök, négy hónapra elegendő élelem és háromhavi napszámnak megfelelő készpénz családtagonként. * Jelentés az agrárreform állásáról Zentán, Történelmi Levéltár, Zenta, F. 121. dok. sz. 5540/1946.
