Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

III. szekció: Paraszti terhek - Paraszti ellenállás és érdekképviseletek 1945 után

MÉSZÁROS SÁNDOR A parasztság helyzete a Vajdaságban 1949-1953 Igen nehéz feladatra vállalkoztam, amikor elhatároztam, hogy rövid beszámolóban ismertetem a jugoszláviai, de főleg a vajdasági parasztság helyzetét az 1949-től 1953-ig terjedő időszakban. Mindjárt azzal kezdeném, hogy a háború utáni jugoszláv történetírás a háború befejezése utántól az 1953-ig terjedő időszak történetét máig sem dolgozta fel. Nem számítva a tudományos részmunkákat és a terjedelmes memoár irodalmat, mindjárt megállapíthatjuk, hogy csak egyetlen tudományos munka foglalkozott részletesebben azzal a korral: Branko Petranovic szerb történész és akadémikus 1988-ban megjelentette 3 kötetből álló munkáját „Jugoszlávia története 1918-tól 1978-ig". A szerző a háború utáni időszakot külön kötetben dolgozza fel. Ebben az akkor általános elismerést kiváltó kapitális munkában már nincsenek fehér foltok, bár mindjárt hozzá kell fűznünk, hogy ezek megvilágítása még nem teljes, mert ez a munka is az egypártrendszerben jelent meg. Jugoszlávia háború utáni történetének első éveit, egészen 1953-ig a legsötétebb időszakként kell értékelnünk, s minden valószínűség szerint a későbbi nemzedékeknél sem kap átmenő osztályzatot. Ma már tudjuk, hogy Jugoszlávia egész területén az úri. felszabadulást milyen szörnyű atrocitások követték, amelynek célja volt az új, kialakuló szocialista rendszer valós, de főleg volt ellenségeinek fizikai megsemmisítése. Ez alkalommal nem szólnék külön a magyarokkal szemben elkövetett tömeges megtorlásról, erről már számos munka is megjelent az utóbbi években. Megemlíteném azonban, hogy az AVNOJ 1944. november 25-ei határozatával a jugoszláviai németeket megfosztotta állampolgárságuktól. Ezután 1944. december elején megkezdődött a táborokba hurcolásuk. 143 ilyen munkatábor létezett, ahol a következő időszakban ezrek, sőt tízezrek haltak meg, főleg idősek, nők és gyermekek, mert előzőleg minden fegyverforgatásra alkalmas német férfi önként, vagy kényszerből a német hadseregbe vonult be. Ezzel párhuzamban megkezdődtek a parasztság elleni politikai és adminisztratív intézkedések, a kényszer gabonafelvásárlások" ideje. Ennek nemcsak