Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)
II. szekció: Paraszti terhek - paraszti ellenállás és ékdekképviselet 1944-45-ig
szegény ember, aki itt a burgonya hazájában, nem tud még burgonyával sem jóllakni." 4 A nagybirtok között a „Nyírségi mezőgazdasági és ipari RT" kiemelkedő nagyságú földbirtokkal rendelkezett, mellette Andrássy Sándor gróf Tiszadobon 7 ezer kat. h-dal, Dessewffy Aurél gróf 15 ezer, Dessewffy Emil gróf örököse 7 ezer, Hadik-Barkóczy Endre gróf ötezerhétszáz, Kende György báró három és fél ezer, Hayman Gyula hétezer kat. h-dal. A nagybirtokon és nagybérleteken a szervezett üzemgazdasági keretekben a szegődményes, a cseléd sorsa biztonságosabb volt a napszámos agrárproletárokénál, de őket is szorították a nagy idénymunkák, aratás, betakarítás idején alkalmazott napszámosok, summások, idénymunkások, akik felvidéki szlovák, román és észak-erdélyi munkások voltak, és alacsony bérért is hajlandók voltak dolgozni. Egy 1937-ben végzett szociográfiai kutatás eredményeiből tudjuk, hogy a szabolcsi dzsentri birtokokból csak töredékek maradtak, azok is többnyire bérlők kezén. „A föld népének sorsával együtt romlott le és lett anakronizmussá az ő patriarchális uralmuk." Milyen volt a szociális viszony a falvakban? Egy idézet: „negyvenezer lélek él ebben a tizenhat faluban, (Berkesz, Nagyhalász, Kemecse, Demecser, Oros térsége, közöttük a 7000 lakosú Nagyhalász a 6600 lakosú Oros), a legelhagyatottabb kulturális és egészségügyi viszonyok között. Csatornázásról szó sincs. A falvak többségének utcáit éjszaka legfeljebb a holdvilág kegyelme világítja... Bizony a szegénység rettenetes. Néhány év óta, mikor a burgonyatermelés számára mmimális árakat állapítottak meg, valamit j avult a helyzet... Mezítlábosan, rongyosan járnak még a földdel bíró gazdák is, az egyik faluban az 50 holdas gazda református főgondnokot láttam lyukas könyökű kabátban. A nincstelenek között biztonságosabb volt a helyzete a gazdasági cselédeknek. Terményben kaptak 10 q rozsot, 4 q búzát, családonként 1600 négyszögöl konvenciós földet, 1 marha- és 1 kocatartást egyéni legelőn, lakást, tüzelőt, kenyérsütéshez szalmát, alomszalmát és 24 kg sót, készpénzben pedig 30-40 pengőt. Nagyobb gazdaságokban a férfinapszám 1,80-2,20 P, nőknek 1,50-1,80 P, gyerekeknek 1,20-1,50 P; kisgazdáknál ez 2,20-2,50,1,80-2, illetve 1,20-1,50 P volt. Szakmánymunkáknál 1 kat. h. tengeri kapálása 10 P, a burgonyáé 56 P, a dohányé 5-8 P. Munkásokban inkább felesleg volt, mint hiány. Kapás vagy arató rendszerint úgy szerződött el a falubeli gazdához 4 Kiss Dezső: Parasztsors - parasztgond 1919-1944. Bp., 1960., 35. és 138. (1932. március 5.) 5 1937. Lipták László: „Egy veszedelmes nép..." Cserépfalvi. 136 lap. 104-113. oldal.
