Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

hogy milyen céllal, milyen tárgyban adták ki őket, ki volt a kiadójuk, stb. Az önkormányzat kutatása szempontjából jól használható a régi kiváltságokat és a birtoklást megerősítő kiváltságlevél. Ezek szerencsés esetben azokat a tősgyökeres famíliákat is felsorolják, amelyek a nemesi községet alkotják. (Szentgálnak pl. 45 kiváltságlevele ismeretes, ezekből nyomon követhető jogállásának változása.) Ritkábban a nemesi községek vásártartási engedélyt is kaptak (pl. Nagypirit 1846-ban), ez azonban még korántsem jelenti azt, hogy ezáltal ténylegesen is mezővárossá váltak volna. Statútum vagy rendszabás

. Az önkormányzat megismerésének egyik legfontosabb forrása. A nemesi községek Erdélyben már a 17. század második felében rendtartásban szabályozták az önkormányzat g működését. A Dunántúlon statútumokkal csak a 18.század második felében találkozunk. Az általunk eddig ismert legkorábbi rendtartás Szentgálé 1753-ból. A rendtartást a 18. században általában még a falugyűlésen a nemesek és nem nemesek közösen készítik el, a 19. században már csak a nemesek vesznek részt a törvényalkotásban. A rendtartást szinte minden esetben a vármegyéhez terjesztik fel jóváhagyásra (ez törvényes garanciát jelent arra nézve, hogy érvényt is tudnak szerezni neki). Megfigyelhető az a szabályszerűség is, hogy a fejlettebb önkormányzatok statútumait a kisebb községek mintaként használják fel. (Ahogy amazok a vármegyei és városi önkormányzattól "tanulnak".) A rendtartást az évente tartott tisztújításokon felolvassák, közzéteszik. Ritkán dolgozzák át őket, inkább újabb, kiegészítő statútumokat csatolnak hozzá. Megőrzésére külön gondot fordítanak: több példányban lemásolják, s rendszerint feljegyzik a község protokollumában is. A rendtartás általában kiterjed az Önkormányzat minden ágára (bíráskodás, rendészet, gazdálkodás stb.). Az sem ritkaság, hogy egy-egy fontos kérdést külön "rendszabásban" szabályoznak. A 18. század végétől legáltalánosabban az erdőhasználatot (erdőrendtartás). Végzés

. A statútumnál alacsonyabb rendű jogszabály, amely egy-egy egyedi ügybén hozott döntést tartalmaz. Ezeket a "végezéseket" legtöbbször a tanácsülési jegyzőkönyvekben jegyezték fel, de előfordult, hogy különálló papírlapon rögzítették. A végzé-