Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

V. A DEMOGRÁFIAI KUTATÁSOK FŐBB FORRÁSAIRÓL

tok, 5 ezek esetenként -a felekezeti kisebbségekhez hasonlóantartósan fenn is maradhattak, egészen 1880-beli számbavételükig. Ekkor -látszólag előzmény nélküli- felbukkanások, mint Fejér megye jobb adatottsága bizonyítja, csak a források korábbi pontatlanságának eredménye. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a 18-19. századi, a lakosság nyelvhasználatáról adatokat közlő források -bárha egyénenként és területenként különböző mélységben- együttesen mégis elfogadható pontossággal tájékoztatnak egy-egy település jelentősebb népcsoportjairól. Szemléletmódjukból természetesen következik azonban, hogy a csak néhány családot jelentő nemzetiségi töredékeket többnyire nem tudták, nem is akarták regisztrálni. Ha az illető nemzetiség felekezeti hovatartozása jellegzetesen etnikumhoz kötött (rác=görögkeleti, református = magyar), jelenlétük a felekezeti statisztikák pontosabb kidolgozottsága ' segítségével valószínűsíthető, más esetben azonban ez az út nem járható. Az egy-egy 18. századi forrás által egynyelvűnek jelölt településen tehát általában nem nyelvileg homogén népesség élt. A betelepítések, és az országon belüli -magyart, nemzetiségit egyaránt érintő migráció- következményeitől aligha maradt mentes a török hódoltság alól felszabadult terület sok települése. A különböző, felekezeti és nyelvi adatokat közlő történeti források együttes szemlélete több, 10-30 főből álló nemzetiségi szórvány feltárására is lehetőséget nyújt. Megfigyelésük azonban a 18-19. századi adatok mellett későbbi, 1880 utáni nemzetiségi statisztikai adatok támpontul való felhasználását is szükségessé teszi.