Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

V. A DEMOGRÁFIAI KUTATÁSOK FŐBB FORRÁSAIRÓL

valamint a nemzetiségi megoszlást rögzítő 1850-es népszámlálás kéziratos anyaga. Ezek az adatok jó ellenőrzési lehetőséget kínálnak az ország egészére meglévő, és a vizsgálatba bevont 18-20. századi forrásokhoz.

7 Fejér megye nem tartozik, és korábban sem tartozott az ország jellemzően nemzetiségek áltál lakott területei közé. Az egyesített adatbázis alapján összesen 54 olyan települést találtunk, ahol nem magyar anyanyelvű lakosságot is regisztráltak. Ez a szám a korábban az egy település - egy nyelv viszonyokat tükröző forrásokhoz és történeti feldolgozásokhoz képest eltérő képet mutat, ezért természetesen magyarázatot is igényel. E ponton érkeztünk el oda, hogy a nemzetiségi viszonyok mellett az azt tükröző forrásokat is alaposabban szemügyre kell vennünk. Abból az 54 faluból, amelyről 1850 előttről nem magyar nyelvű lakosság jelenlétéről is van adatunk, a helységnévtárban szereplő négy fontosabb forrás alapján 39-ről valószínűsíthető ez a tény már a 18. század végén is. Az egyesített adatok alapján 5 település tisztán nemzetiségiek által lakottként, 31 település vegyes lakossággal (közülük 3-ban három, egyben négy nyelvű lakosságot jeleztek), további három "elegyes" népességűként jelenik meg a forrásközlésben. A vizsgált források pontosságát azon mérhetjük le, konkrétan Fejér megye esetében, ha megállapítjuk, hogy a rekonstruált adategyüttesből öt legjelentősebb 18-19. századi forrásunk közül melyik mennyit ismert. A leggyengébb eredményt az úrbéri összeírás mutatja: az általa regisztrált 9 település a feltárt eseteknek mindössze 18 %-a. A Lexicon Locorum a nemzetiségek által JJB lakott 23 településnél (az összes ismert eset 45 %-a) utal e tényre. Az 1787-es birtokosösszeírás 31 esetet (57 %), Vályi műve 34 esetet (63 %), Thiele országleírása 36 esetet (67 %), Fényes Elek 33 esetet (61 %) ismertetett. A megye kivételesen szerencsés forrásadottsága folytán ismert 54 települése között azonban csak 6 olyan volt, amelyiknél az itt bemutatott öt forrás közül legalább egy ne jelezte volna a magyartól eltérő nyelvű lakosság jelenlétét. A falvanként egy vagy több nyelvet feltüntető országos forrásaink esetében tehát nem zárható ki az, hogy az egynemzetiségűnek tűnő falvakban is jelen lehettek kisebbségi nemzetiségi csopor-