Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

V. A DEMOGRÁFIAI KUTATÁSOK FŐBB FORRÁSAIRÓL

Összességében tehát, noha a felekezet és anyanyelv közötti kapcsolat nem feltétlenül szoros, általában, ha többféle, egymást megerősítő vagy kizáró adatot mérlegelhetünk, a felekezeti viszonyok felhasználhatók bizonyos nemzetiségi arányok becslésére. Mivel az anyanyelv a felekezeti hovatartozáshoz hasonlóan a viszonylag lassan változó jellemzők közé tartozik, a történeti adatok értelmezését is jelentősen segíthetik a nemzetiséget és a felekezeti viszonyokat teljeskörű adatgyűjtés alapján felmérő népszámlálási adatok. Az egyes településeken élő nemzetiségi lakosok valószínűsítése azonban 18. század végi, 19. század eleji megerősítő adatok nélkül nem valósítható meg. A sematizmusok a felekezeti viszonyok mellett a nemzetiségre, az egyes települések lakóinak anyanyelvére vonatkozóan is fontos források, mivel gyakran közlik az istentisztelet nyelvét is. Ez az adat azonban legtöbbször csak az anyaegyházaknál szerepel, a csekélyebb népességű leányegyházakhoz tartozók nyelvi viszonyai tehát nem deríthetőek fel e forrás alapján. Az egyházi névtárak voltak a 19. század leíró statisztikusainak, köztük Fényes Eleknek is a legfontosabb forrásai.

6 Valószínűleg ezzel magyarázható, hogy a pusztákra települt lakosságra vonatkozóan -noha felekezeti viszonyaikat a lehetőségekhez képest rögzítette- az ő országleírása sem közölt adatokat a nyelvre vonatkozóan. Összességében mind a 18. mind a 19. századi forrásokról megállapíthatjuk, hogy az egyes településeken használt nyelvekről tájékoztatva többnyire csak a többségi nyelvet jegyezték fel, két vagy ennél több "divatozó nyelv" kimutatása csak elvétve fordult elő. Noha a 18. és 19. században közöltek a statisztikai leírások országos, illetve megyei szintű adatsorokat a lakosság nemzetiségi megoszlásáról, ennél kisebb földrajzi területre, illetve az egyes településekre vonatkozóan még a felhasználható források forráskritikai áttekintése sem történt meg. A kérdés vizsgálatára és a felhasználható forrásanyag kritikai áttekintésére azért is különösen alkalmas Fejér megye, mivel Farkas Gábor cikkei nyomán az átlagosnál részletesebben ismert a megye betelepülésének története, és a telepítésekkel kapcsolatos iratanyag alapján a 18. század második feléből is rendelkezésre áll az ott élő családok felekezeti megoszlására vonatkozó adat,