Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

V. A DEMOGRÁFIAI KUTATÁSOK FŐBB FORRÁSAIRÓL

jelent műveknek, melyek a Habsburg birodalom egészét tárgyalva szenteltek rövidebb-hosszabb részt Magyarországnak. Pontos számuk jelenleg megállapíthatatlan, az arányokat azonban talán jól érzékeltetheti az országos szinten településenkénti népességi adatokat közlő névtárak és leíró statisztikai művek megoszlása: az 1800-1870 közötti időszakra nézve, a második kiadásokat nem számítva, összesen 18 ilyet találtam. Ebből tizenegyet Magyarországon (egyet Kassán, tizet Pest-Budán), ötöt Bécsben, egyet-egyet pedig Olmützben és Lipcsében publikáltak.

15 1.2. A második jelenségcsoport, a természetes népmozgalom esetében már korántsem lehetséges ilyen terjedelmes felsorolás. Az állami kezdeményezésű népesség összeírások során a törvényhatóságok tisztviselőinek mind a lélekösszeírások, mind a nem nemesek összeírásával párhuzamosan el kellett készíteniük a folyó évi népmozgalom összesítését, II. József pedig 1785-ben az ún. "Populations Buch"-ok formájában folyamatosan népességnyilvántartási rendszert szeretett volna létrehozni,

16 azonban ezek mindegyike töredékes eredményeket hozott, rendszeres végrehajtásuk lehetetlennek bizonyult. (Itt érdemes utalni arra, hogy a felvilágosult abszolutista állam népességstatisztikai törekvései mennyire megelőzték korukat: a népmozgalom adatainak kielégítő pontosságú összegyűjtését Magyarországon csak az 1870-es évek elején, a folyamatos népességnyilvántartást pedig csak az 1970-es évek végén sikerült megoldani.) Eredményesebbnek mondhatók azok a népmozgalmi adatgyűjtések, amelyeket a kormányszervek közegészségügyi célból kezdeményeztek igaz, ezek többnyire csak a halandósági, megbetegedési és járványadatokat tartalmazzák. Többségük feltáratlan, eddig a kutatók figyelmét csak a nagyobb járványok: az 1738-1739. évi pestis illetve az 1831-1873. közötti kolerajárványok keltették . , 17 fel. Az egyházi összeírások közül az egyházlátogatási jegyzőkönyvek és az egyházi névtárak egy része is közöl népmozgalmi adatokat, de nem mindenütt és nem rendszeresen. A legtöbb és legpontosabb adatot azonban természetszerűleg az anyakönyvek nyújtják, különösen az 1770-es évektől kezdve. Az abszolutista állam növekvő adatéhsége ugyanis rákényszerítette a papságot, mint adatgyűjtőt és adatszolgáltatót az anyakönyvek korábbinál pontosabb, részié-