Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

IV. Az 1848–1918 közti falusi társadalom kutatásának forrásairól

utóbbiak csupán kiegészítésül szolgálhatnak, jelen esetben mindössze háttéranyagként. Esetünkben a köztörténeti ismeretanyag is csak a hátteret biztosítja, mivel egy település családtörténeti iratanyagának, iratanyagainak egzakt felgyűjtése-közlése közben előfordulhat némely köztörténetileg elfogadott jelenség, esemény korrekciója. Fordítva azonban sohasem. Az említett tárgyi és írásos források gyűjtése, összegzése közben ugyanis szinte kizárható a manipulált prekoncepció. A tények szembeszegülnek a helytelen elképzelésekkel, s a tárgyak a kapcsolódó anyag összefüggéseiben csak önmagával igazolhatók. A gyűjtés módszerében természetszerűen a néprajzi ill. szociológiai módszerek kínálkoznak legmegfelelőbbnek. Már csak azért is, mert ezeknek jeles korai művelői szinte klasszikus hagyományokat alakítottak ki. A század első felében induló kutatásainál már ezzel a komplex szemlélettel végezte vizsgálatait Erdei Ferenc, Márkus István, Majláth Jolán, Balogh István, Kiss Lajos. Hasonló, társadalmi szélességű intenzitásában közelítette meg Darvas József is Orosháza történetét. Ezt a szemléleti módszert a néprajzkutatók folytatták, elsődlegesen az Alföldön. Az alföldi települések paraszti társadalma ugyanis önként kínálkozott ehhez a közelítési formához, mivel rétegzettségénél fogva eleve nem vizsgálható úgy, mint például a dunántúli, északmagyarországi zártabb hegyi falvak homogén közössége. Az alföldi települések társadalmát kutató Erdei Ferenc munkái (Makó, Nagykőrös, Kecskemét) kapcsán vált világossá, hogy ezek a nagyobb települések önmagukon belül sok kis apró csoportra, érdekközösségre, rétegre oszlanak. Az alföldi mezővárosok története tehát csak az említett különféle szempontok szerint vizsgálható, de egyben a települések társadalmi egzisztálásának története csak a kölcsönhatásukban és összefüggéseikben megközelíthető egységek feldolgozásával rajzolható meg. A mezővárosi életmód tárgyi és írásos emlékeken keresztül tükröződő történetének feltárásához igen nagy segítségül szolgál az a már említett tény, hogy mindenfajta történeti szempontból fontosnak ítélt emlékanyag gyűjtésével foglalkozó első múzeumaink közül jónéhány éppen mezővárosainkban alakult. így a tárgyközpontú muzeológiai részterületei ezekre alapozva, ma már begyűjthetetlen gyűjteményi darabokkal is számolhatnak. Mellettük olyan