Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

IV. Az 1848–1918 közti falusi társadalom kutatásának forrásairól

a Tiszáninneniből a Vay, Lónyay-család, a Tiszántúliból két püspök: Zoványi György és Budai Ézsaiás iratait emelhetjük ki. Az egyházközségi iratanyag kevésbé összetett, mint a katolikus plébániáké. 1695 előtti iratanyag ugyan 1035 esetben található, ami az összes, 1950-ben működő egyházközség 91,67 %-a, azonban 17. századi dokumentumok csak 8 helyen fordulnak elő. A legrégebbi anyakönyveket a veszprémi (1633), zalakomári (1624), kiskunlacházi (1678) egyházközségekben őrzik. Az egyházközségi levéltárak társadalomtörténeti szempontból legfontosabb iratai a presbiteri jegyzőkönyvek. A presbitérium vagy egyháztanács a gyülekezet idős, tekintélyes tagjaiból állt, akiknek feladata nemcsak az egyházi ügyek ellenőrzése volt, hanem az egész gyülekezet vallási, erkölcsi életének, anyagi viszonyainak felügyelete. Az iratok vizsgálata nemcsak a presbitérium összetétele szempontjából fontos, hanem azért is, mert az általuk tárgyalt ügyek a falusi társadalom különféle problémáiról adnak információkat. Az első presbitériumok már a 16. században megalakultak, de megszervezésüket az az 1881-es debreceni zsinat tette kötelezővé. A Dunamelléki Egyházmegyében 1718-tól, a Dunántúliban 1777-től, a Tiszáninneniben 1724-től, a Tiszántúliban 1739-től találhatók presbiteri jegyzőkönyvek, nagyobb részük azonban a 19. század második felére vonatkozik. Egy sor egyházközségben készült a 19. század végén ún. omniarium, amely az egyházközségi tisztviselők neveit és a községre vonatkozó főbb adatokat tartalmazza. Hasonló szerepet játszik, mint a plébániák história domus-ai. Az evangélikus egyház levéltári anyaga 1525 fm-t tesz ki. ebből 672 fm az Evangélikus Országos Levéltárban, míg a többi irat a gyülekezeteknél található. Köztük a békéscsabai, nyíregyházi, szarvasi, soproni rendelkezik önálló szaklevéltárral. Az evangélikus egyházkerületek -dunántúli, dunáninneni, tiszai, banyaimár a 16. században megalakultak, majd 1735-ben az erdélyit szervezték meg. 1920 után az erdélyi Romániához, a többi egyházkerület egy része pedig az utódállamokhoz került. 1952 óta érvényes a jelenlegi egyházigazgatási beosztás, mely szerint északi és déli egyházkerület van, 16 esperesek által vezetett egyházmegyével . Az Evangélikus Országos Levéltár szervezését a 18. században kezdték meg. A központi egyházigazgatási szervek (Egyetemes Egy-