Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

I. AZ 1848 ELŐTTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAKFORRÁSAIRÓL

jónéhány szórvány településre is van példánk (Fejér, Pozsony). Feltűnő, de különösebb magyarázatot nem igénylő jelenség, hogy a nagy uradalmak tőszomszédságában, vagy még inkább közéjük ékelődve -az "egyke" településeket is ideértve- alig található privilegizált helység. Népességük, noha nagy szóródást mutat, általában alatta marad 21 a jobbagyfalvakénak. Nem ritka a 30-50, és sok a 100, valamint 200 alatt vagy akörüli lelket számláló, település, kivált az egyébként is aprófalvas megyékben (Pozsony, Veszprém, Zala). A legnépesebb nemesi települések abszolút sorrendjének élén a Veszprém megyei Szentgál (2120 fő) áll, melyet a pozsonyi Nagyés Kisjóka (1995), majd Bács egyetlen nemesi községe, Nemesmili22 tics (193B) követ. Más megyékben a legnépesebb nemesi települések lakossága alig érte el az ezret (Fejér, Somogy, Szatmár), de 23 volt, ahol jóval alatta maradt (pl. Baranya). Míg Dél-Kelet Dunántúl nemességének alig több, mint egyharmada élt privilegizált helységben, addig a Nyugat Dunántúlon és Szat24 marban ez az arány meghaladta az 50 %-ot. A nemesi községek közül néhány mezővárosi rangra is szert 25 tett. Szatmár 9 nemesi mezővárosa például arról tanúskodik, hogy a nemesség, ahol nagyobb számban élt, ügyeinek autonóm intézésére törekedett - váltakozó sikerrel. (Természetesen a gazdasági, főként kereskedelmi szempontot sem szabad figyelmen kivül 2 6 hagyni). A nemesekben bővelkedő Pozsony megyéből csak egy nemesi mezővárosról, Vajkáról van tudomásunk, ugyanakkor Baranya egyetlen nemesi települése, Szabadszentkirály is elnyerte a mezővárosi címet. A fennmaradt források tanúsága szerint a nemesi települések szabályos községi (communitas) szervezetének megalakítása csak a 27 18. század közepén lett általánossá. Rendszerint ekkortól működik a sajátos, nemesi elöljáróság, melynek élén általában -utalva az ősi honvédő szerepre- a hadnagy állott. A kurialista község egyik alapvető ismérvének, magunk részéről, ezt a jellegzetes szervezetet tekintjük.' A nemesi települések szervezetét, működését a települések levéltáraiban fennmaradt jegyzőkönyvek, statútumok, továbbá az ezeken alapuló feldolgozások tárják elénk. A gazdálkodás is főként az említett forrásokból, valamint a családi levelesládákból elő-