Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

a Tiszántúlon divatozott papakózás, vagy papmarasztás gyakorlatá­val kapcsolatban. Ezek az események sokszor évtizedekre meghatá­rozták a falu társadalmának magatartását, viszonyulását az egy­házhoz . Az egyházközségek irattárában őrzött források között első he­lyen az anyakönyveket (Matrikulákat) kell megemlítenem. Általá­ban, mint említettem, az 1750-es évektől kezdve vezették gyüleke­zeteinkben az anyakönyveket. 1762-ben még nem volt minden eklé­zsiában, mert az esperesi vizitáció végzéséhez ezt az utasítást mellékelik: "ha nincs, legyen az eklézsia népességéhez képest". Az utasítás szól arról is, hogy miket kell az anyakönyvbe beír­ni: pl. a prédikátorok, proeceptorok, tanítók nevét, a kuráto­rok, egyházfiak, harangozok, funerátorok szolgálati idejét, hiva­taluknak, kötelességüknek rendjét, díjlevelüket, az eklézsia mar­háit (jószágait), szántóföldjét és a sakramentumokhoz szükséges edények jegyzékét. Valóban -legalábbis az első anyakönyvekben­ezek a bejegyzések is megtalálhatók szinte minden eklézsiában. Tehát a Matricula több és más, mint amit mai szóhasználattal anyakönyvnek nevezünk. Természetesen vannak nagyobb gyülekezetek -mint pl. Hajdúszo­boszló, vagy hogy evangélikus példát is mondjak, Békéscsaba­ahol az egyházi anyakönyveket az 1720-as évek elejétől vezették, igaz, hogy ezek jelenleg városok, de 1848 előtt bátran számíthat­juk mind a kettőt a nagyobb falvak közé. Igen gazdag anyagot ígérnek anyakönyveink "pro memória" című bejegyzései, melyekben sok esetben nagy időt élt anyafiak vissza­emlékezései, tanúvallomásai egészen a török időkig beszélik el a falu futásait, a felszabadító háborúk utáni visszatelepülés kö­rülményeit . Adatokat találhatunk -mint például az említett békéscsabai el­ső anyakönyvben- a jobbágyvándorlás társadalmi vonatkozásaira, a vallásszabadságért folytatott küzdelem mozzanataira, a protestán­sok által az elnyomatás korszakának nevezett 1789 előtti, a tü­relmi rendelet kiadásáig tartó időszakban. Sajnos ez a forrás-típus nagyon esetleges. Attól függ, hogy az anyakönyvet vezető lelkész milyen műveltségű volt, mennyire ér­dekelte kora valósága, mennyire foglalkoztatta a község és a gyü­lekezet múltja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom