Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL
zös megegyezéssel kössenek új szerződést, ezt mutassák be a megyei törvényszéknek és a Helytartótanács útján terjesszék Őfelsége elé. Amíg az új szerződést jóvá nem hagyják, a mezővárosiak a korábbi szerződés szerint kezelendők és csak eszerint teljesítsék szolgáltatásaikat." Az Inviatio 26.§-a tehát lehetővé tette, hogy a korábbi szerződéses helységek és földesuraik a vármegye színe előtt új szerződésben állapodjanak meg, de kikötötte, hogy ezek feltételei nem lehetnek súlyosabbak az új úrbérrendeletben előírt kötelezettségeknél (de persze a korábbi szerződés terheit -ha azok az Urbárium mértékéhez képest túl könnyűek voltak- a földesurak a "méltányosság" alapján növelhették). Az uralkodónő rendelkezése úgy gondolta, hogy elsősorban a robot megváltása tárgyában lehet majd ilyen szerződéseket kötni. Ezzel szemben teljesen szabadon, sőt, a vármegye közbeiktatása nélkül lehetett szerződni a regálék -korcsmák, mészárszékek, malmok, ser- és pálinkáiőzdék, vásári jövedelmek stb.- haszonbérlete tárgyában. Az Útmutatás 10.§-a elrendelte, hogy a megyék vagy a helységek állítása szerint kuriális -vagyis nem úrbéres, hanem eredetileg földesúri használatban lévő, de nem nemes lakosokkal megtelepített- helységeket is kivétel nélkül össze kell írni, minden ott élő jobbágyot, zsellért, lakót, akinek telki földjeik vannak és utánuk földesuraiknak ajándékokat és szolgáltatásokat teljesítenek és ezeket a helységeket is az Urbárium szerint kell szabályozni. A XVIII. században igen sok kuriális helység jött létre, a földesurak és az ott élő nem nemesek is érdekeltek voltak abban, hogy a nemesi birtok adómentességére hivatkozva kibúvót keressenek a megyei és állami adók viselése alól. Ezt a törekvést volt hivatott megelőzni a 10.§ figyelmeztetése. Végül a 17.§. egyetlen nagy birtokos, az esztergomi érsekség, az ország rangban első egyházi méltósága terjedelmes jószágai tekintetében külön eljárást rendelt el. Bár a 9 kérdőponto 1 : és az előzetes összeírást e falvakban és mezővárosokban is el kellett készíteni, a teleknagyságot és a robotterheket az érsekség korábbi urbáriumának némileg enyhébb feltételei szerint határozták meg. Az érsekség birtokain élő jobbágyok számára főleg az Urbárium mértékénél nagyobb régi telkek (antiquae sessiones) változatlan terhek mellett történt megtartása jelentett kedvezményt.
