Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL
Az 1767-es Urbáriumot követően -a Helytartótanács Departamentum Urbariale valamint a 1 megyei levéltárak úrbéri küldöttségi irategyütteseinek tanúsága szerint- mezővárosok, ősi curiális helységek és újabb telepes községek tömege tett kísérletet arra, hogy megerősíttesse régi privilégiumait, vagy elérje könnyebb terheket vállaira helyező és nagyobb jövedelmeket biztosító korábbi contractusai érvényben maradását. Konferenciánkon Oltvai Ferenc a megyei urbariális küldöttségek, Takács Péter pedig az investigatio-k iratainak forrásértékét külön is vizsgálják, így az Urbárium bevezetésének sokoldalú problémakörével már nem foglalkozunk . A rendelkezésre álló korlátozott terjedelem miatt igen röviden szeretnénk kitérni az Urbárium előtt létrejött mezővárosi, községi úrbéri szerződések -contractusok-, urbáriumok és kiváltságlevelek társadalomtörténeti felhasználásának, elemzésének n'éhány fontos lehetőségére. Történetírásunk eddig elsősorban a szabad menetel vagy örökös kötöttség inkább elméleti-jogi, mint gyakorlati jelentőségű kérdését vizsgálta regionális szinten. A Dunántúl 11 vármegyéjére kiterjedő nagy munka is egyedül ezt a kérdést emelte ki a 9 úrbéri kérdőpont válaszaiból. Mindenesetre a kapott eredmény így is több, mint figyelemreméltó: bár a pannon táj úrbéres falvainak -főleg Vas megyében (a helységek 37,84 %-a, az úrbéresek 49,30 %-a!)- meglepően nagy részének (11,93 %) ismeretlen a kötöttségi formája, a kapott válaszok szerint az örökös jobbágyi állapot a helységeknek alig több mint 1/3-ára (875=36,38 %), az úrbéres háztartásoknak pedig 1/4-ére (39055 familia=27,82 %) volt jellemző, míg a szabad költözést élvező helységek számaránya (716=29,77 %) valamivel kevesebb volt ugyan ennél, de ezekben jóval több jobbágy és zsellér élt (47436 familia=33,80 %). A vegyesen örökös és szabados helyzetű jobbágyok lakta települések (527=21,91 %) és az ezekben élő úrbéresek (35563=25,34 h) száma is aránya is meglepően magas volt. Nem meglepő, hogy a töröktől felszabadult és 1690 után újratelepített Tolna (81,37 ill. 81,65 %), Veszprém (51,56 ill. 49,67 h) és Fejér (49,31 ill. 45.69 \) vármegyékben olyan sok a szabad menetelű úrbéres falu illetve háztartás; az azonban már feltűnő, hogy a töröktől nem háborgatott megyék közül Győrben (63,24 ill. 57,85 %) és Mosonban (65,51 ill. 66,06 %) is ugyanez a helyzet,
