Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

szerződések, vagy a helyesen készült urbáriumok ne károsíitassanak meg, ezért e tekintetben kegyesen elhatároztatik, hogy ha (egyes) helyek vagy községek magukat kiváltságokkal felruházottnak állítanák és ezek gyakorlatában (in usu) eddig is megmaradtak, továbbá ha valamely helyeken rendesen és törvényesen készült urbáriumok lennének, vagy pedig ha a betelepülés alkalmával, vagy szabad menetelű emberekkel kötött szerződésékkel rendelkeznének a megfigyelés szerint, akkor ezeket a kiváltságokat, szerződéseket és urbáriumokat először is a vármegye törvényszéke elé kell utalni, és ha az érvényesnek és hatályosnak találja ezeket, a Királyi Helytartótanács útján őfelsége legkegyesebb megtekintésére kell bemutatni." A szerződések megvitatása során pontosan nézzenek utána, milyen fajta contractus az és azokat, amelyeket a helység betelepítése alkalmával, vagy szabad menetelű emberekkel kötöttek és ezek az emberek erőszak és félelem nélkül, örök időkre és mindkét részről visszavonhatatlan érvénnyel vetették magukat új földesúr hatalma alá, szóval ezeket a kontraktusokat érvényesnek kell tekinteni és mint urbáriumot lehet kezelni és "formális urbáriummá lehet átváltoztatni". Amennyiben azonban a szerződés nem lenne világosan megszövegezve és hiányoznék belőle a jobbágytelkek belső és külső tartozékainak a nagysága -itt hozzátennénk, hogy a kontraktusok többségében a telki szántók és rétek kiterjedésére nem utaltak- akkor ezeket a pontokat pótolni kell, beleértve a jobbágyterhek igazságos elosztását meghatározó pontokat is, majd e pótlásokkal kell, esetről esetre bemutatni a szerződéseket a királynak. A továbbiakban az utasítás előírta, hogy a jegyzőktől vagy a földesúrtól feltétlenül be kell szerezni e régi urbáriumok, szerződések, privilégiumok egy -legalább hiteles másolatban kiállított- példányát, a megyei törvényszék pedig köteles azokat minél gyorsabban elküldeni a Helytartótanácshoz. Még egy -elsősorban a mezővárosokat érintő- fontos rendelkezést tartalmazott a 26.§.: "Abban az esetben, ha az alattvalók (subditi) nem parasztok, hanem mezővárosi lakosok (oppidani), nagyobb részt kereskedők és kézművesek és eladdig soha nem voltak úrbéri terhekre és szolgáltatásokra szorítva, hanem mindig szerződés szerint kezelték őket, hacsak korábban nem volt örökös és állandó szerződésük, a felek a vármegye tanúskodása mellett kö-