Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

mérését és csökkentésének, eltitkolásának megakadályozását szolgálták az 1696-os, majd az 1715-ös, 1720-as és 1728-as országos összeírások is. Az utóbbi három országos munkálat táblázatai és megfigyeléseknek nevezett szöveges észrevételei formailag az uradalmi urbáriumokra hasonlítottak; háztartásonként megadták az adózó gazdák nevét, rendi állapotát (colunus vagy inquilinus, esetleg oppidanus, libertinus, taxalista, judaeus), viszont a paraszti vagyonból csupán a bevetett szántóföldek és a rétek nagyságára voltak kíváncsiak. így az urbáriumok mintát képeztek az országos összeírások számára is. Az állam a pusztán maradt, egykor lakott helyek benépesítését minden módon segíteni kívánta, s így -először az 1723:18. tc.-ban (4.§.)- az is előírta, hogy a földesurak a "helyesen készült urbáriumon kivül" semmiféle úrbéren kívüli, szokatlan terhet ne rakjanak jobbágyaik vállára. Ezzel a "helyesen készült urbárium" igénye a törvénykönyvbe is bekerült. De többről is szó volt! Az úrbért áthágó földesurak ellen az új törvények értelmében (1715:101 és 1729:35.tc.) a vármegyei törvényszékek jogosultak lettek pert indítani. A vármegyék így mind többször bekérték a földesurak urbáriumait és jóváhagyásuk vagy elutasításuk felett határozatot hozhattak, sőt sokszor a megye tisztviselői is jelen voltak az úrbéri úriszéken. A század közepén -mint Varga János megállapította- a vármegyék normákat is kidolgoztak, amelyekhez a megyében fekvő birtokok urainak igazodniuk kellett. így váltak 1767 előtt az urbáriumok azzá a szabályozási formává, amelyet az állam központi szervei az úrbéri viszonyokba történő beavatkozásuk eszközének választottak a mind több visszaélésre módot nyújtó usus helyett. c./ A harmadik jogi forma, amely az úrbéri viszonyokat szabályozta, a szerződés -contractus- volt. Szemben a földesurak által egyoldalúan megállapított feltételeket rögzítő urbáriumokkal a szerződések kétoldalú megállapodás eredményeképpen köttettek. A földesúr szerződéses partnere mindig a birtokán élők egy kisebb-nagyobb közössége volt - a legtöbbször egy-egy mezővárosban, faluban vagy pusztán élő "subditus"-ai; kézenfekvő, hogy a contractus tartalmilag és formailag is eltért az urbáriumoktól. Míg utóbbiak analitikus jellegűek, vagyis minden úrbéres háztartást külön kimutatnak, a szerződések globálisan, összesítve rög-