Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

I. AZ 1848 ELŐTTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAKFORRÁSAIRÓL

Feiszt György: A MEZŐVÁROSI DOMESTICA ÉS MILITARIS KASSZA A 17.sz. elejéig Szombathelyen sem fejlődtek ki a városi hivatalok és a bírón kívül alig volt a város igazgatásában olyan személy, aki a gazdálkodással és pénzkezeléssel ne lenne kapcsolatba hozható. Ugyanakkor konkrét, teljes felelősségű pénzkezelőt nem tudunk kimutatni és minden jel arra mutat, hogy az általunk vizsgált mezővárosban a magistratus kollektív módon döntött a pénzügyekben és tagjai közül a bíró csak mint "primus inter pares" szerepelt. Úgy érezzük, hogy a mezővárosi ügyintézés osztatlanságát mutatja az írásos intézkedési gyakorlat fejletlensége is. Szombathelyen a 17. sz.-tól a 10.sz. elejéig a város gazdasági ügyvitelét már a bírd intézte. Ő őrizte a város pecsétjét, pénzét és ő foglalkozott az adójövedelmek kezelésével is.* Mint minden várost, Szombathelyt is kétféle adó terhelte: a "külső", 2 azaz állami adó és a földesúri census valamint a "belső", a város által a polgárokra kivetett adó. A kétféle adó elvileg kétféle behajtást követelt volna. Ugyanakkor a cenzusról tudjuk, hogy azt nem szedték, hanem mindenkinek kötelessége volt azt a bíró házához vinni."* A XVII. sz.-i állami adók kivetéséről illetve behajtásáról alig tudunk valamit. Némi támpontot nyújthat a perceptori intézmény létesítésekor készült első adólajstrom, amelyből az derül ki, hogy a militaris kassza négy pénzszedőt foglalkoztatott.^ A domestica kassza bevételi rovatainak áttanulmányozásából az derül ki, hogy a város kiadásait a jövedelmek: a gazdapénzek, malombérletek, boltárendák, gyertya és sóárendák, a bérbeadott földek haszna, a piacpénz és a különböző bírságössze5 gek fedezni tudták. Ritka eset volt, amikor egy-egy nagyobb költséget az adófizetőkre egyetemlegesen vetettek ki.^ A kis haszonvételek kezelői közvetlenül a bíró kezéhez számoltak el, így a vásárbírák és a bormesterek. A malomgazda az őrlésből származó jövedelem mellett a várföldekről, a városháza földjeiről és a sörárulásról is köteles volt elszámolást készíteni