Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
I. AZ 1848 ELŐTTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAKFORRÁSAIRÓL
és azt a bíró kezéhez jóváhagyásra beterjeszteni. A bíró az egész éves gazdálkodásról hivatali évének leteltekor volt köteles számot adni. Ha az elszámolással kapcsolatban kétség merült fel, évekre visszamenőleg is ellenőriztették számadág sait. A bírók által készített számadások közül ezideig csak egyet sikerült megtalálnunk. Ez is csak a városi bevételek és kiadások tételeit tartalmazza. A bírók számára egyre terhesebbé vált a pénzügyek -elszámolások- intézése, ezért már évtizedekkel korábban is tettek kísérleteket, hogy a pénzkezeléstől megszabaduljanak. Először 1654-ben született határozat a város tanácsában arról, hogy perceptort 9 válasszanak. A határozatot nem váltották valóra, hiszen négy évvel később újabb, inkább óhajszerű észrevétel hangzott el olyan személy hivatalba állításáról, aki az adószedéssel és a pénztárkezeléssel foglalkoznék.*^ Ezt követően 1696-ban, majd 1705-ben foglalkoztak a perceptorság intézményével, 1 * de végülis 12 az első perceptort csak 1713-ban választották meg. A perceptori számadásokat átvizsgálva megállapíthatjuk, hogy az 1710-es évek perceptoral egyszemélyben számoltak el a domestica és a militaris kassza összegeivel; gyakorlatilag azt a módszert vették át, ahogyan ezt a munkát a bírók a korábbiakban végezték . A pénzkezeléssel megbízott külön személy hivatalba állításával egyidőben megindult az a folyamat, amely a pénzügyek kezelőinek ellenőrzését a városi jegyző feladatává tette. 1722-től 1772-ig a városi jegyző látta el a pénzkezelés felügyeletét. Ekkor választották meg Szombathelyen az első exactort, aki a perceptori számadásokat ellenőrizte. Ezek a funkcióváltások a kasszák pénzkezelésének lényegét nem érintették. Legalábbis 1747-ig nem, amikor a militaris kassza élére külön perceptort választottak. A domestica és militartis kasszák szétválasztását a pénzügyigazgatást vizsgáló szakirodalom összefüggésbe hozza a kormányszervek azon törekvéseivel, amelyeket a 18.sz. derekán a királyi városokban végrehajtattak. A kasszába befolyó állami adók kezelését ekkor kellett külön választani a városok saját pénzének kezelésétől. Bár az intézkedés részben városi érdek volt, az intézkedést az motiválta, hogy a kormányszervek a pénzek együttes kezelésében a kincstár megkárosítását, ill. annak lehetőségét vélte
