Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL
ságát (libertás hospitum) képezte. A rabszolgák korábbi kötöttségéhez, tulajdon nélküli állapotához képest felemelkedést jelentett, hogy a XIV. századtól a német jogú falvak újonnan telepített lakosainak, vagy a régi állapotból kiemelt, (mező) városi kiváltságokkal ellátott települések közösségeinek jogait írásba foglalták. E kiváltságok közé tartozott a szabad költözés, a telkek háborítatlan birtoklása és öröklése, a szabad bíróválasztás joga, valamint a földesúri terhek zömének pénzben -cenzusban-, továbbá borkilencedben vagy hegyvámban, illetve némi ajándékban, előre meghatározott időpontban és mennyiségben történő letudásának a lehetősége. Ez az eredetileg kivételezett és szabad állapot az évszázadok folyamán mind elterjedtebbé, általánosabbá vált a parasztság körében. Mind több földesúr készíttetett urbáriumot birtokairól, írásban rögzítve jobbágyai úrbéri szolgáltatásait és az ezek ellenében haszonélvezetükbe bocsátott földeket, regálékat stb. írott formáról lévén szó, az urbárium biztosabb alapon állt, mint az íratlan szokás, kötelező ereje az állam igazgatási és bírósági szervezete számára is kézzelfoghatóbb, megbízhatóbb, változtathatatlanabb volt, mint a sokféle módon magyarázható, manipulálható, csak esküvel erősített emlékezettel bizonyítható szokásoké. Az urbárium összeállítása nagy és sok hozzáértést igénylő munka volt. Túlnyomórészt nagy birtoktestekről, jogban és gazdálkodásban egyaránt jártas gazdatisztek vezette uradalmakról készültek. Jellemző módon néha jószágleírásnak nevezik. Ha már a terminológiánál tartunk, ki kell emelnünk, hogy az urbárium mellett más elnevezésekkel is találkozunk, amelyek hasonló, de nem azonos forrástípusra utalnak. A szakirodalom -joggal- a földesúr által birtokában állományáról s az abból várható jövedelmeiről készített kimutatásokat tekinti "par excellence" urbáriumoknak. Legjellemzőbb tartalmi vonásuk az, hogy feltüntetik az összeírt birtokon élő adózó népesség helységenként összesített, vagy még gyakrabban, háztartásonként külön is részletezett létszámát, telkeinek számát. A legjobb urbáriumok minden településen egyenként megadják a jobbágy és zsellér háztartásfők nevét, a velük egy kenyéren élő felnőtt, nős vagy nőtlen fiúgyermekek, fiútestvérek, vejek nevét illetve számát, utalnak az esetleg alkalmazott szolgákra (servi) és szolgálókra (ancillae), a telkek ha-