Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL
tár-beli szántóföldi és rét tartozékainak nagyságát (pozsonyi mérőben vagy magyar holdban illetve kaszásban vagy szekér szénában), az egyéb közösségi legelőket, szántóföldeket, réteket, halászóhelyeket, erdőket, nádasokat, sőt feljegyzik a parasztok igás ökreinek, hámos lovainak, nem ritkán teheneinek, tinóinak, üszőinek, sertéseinek, juhainak, méhkasainak a számát is. Az urbáriumok tartalmának "követel" oldala a földesúr számára írásban rögzítette a jobbágyok által szolgáltatandó pénz-, termény- és munkajáradék mennyiségét és fajtáit, vagyis a cenzus vagy summapénz, a kilenced, vagy heted, a konyhai ajándékok és a különféle robot kötelezettségek részletes kimutatását. Az urbáriumok most vázolt "ideáltípusától" némiképpen eltérő tartalmúak voltak az összeírások (conscriptiones). Tulajdonképpen magukban foglalták mindazon adatokat, amelyek az urbáriumokban is szerepeltek, de többet és mást is tartalmaztak. A fő különbség a kibocsátó szerv személyében jelentkezik: míg az urbáriumot maga a földesúr készíttette a saját birtokairól, az összeírásokat túlnyomórészt az egykorú királyi pénzügyi kormányhivatalok, többnyire a Magyar Kamara, illetve a XVII-XVIII. század egy időszakában működött Szepesi Kamara illetve a Neoacquistica Commissio budai, kanizsai vagy kassai bizottságainak hivatalnokai készítették. E kormányzati szervek a fiúörökös nélkül, "magtalanul" elhunyt, vagy hűtlenség (laesae majestatis) miatt bíróilag fő- és jószágvesztésre ítélt nemesek elkobzott és egyaránt -legalábbis ideiglenesen- a királyra visszaháramlott birtokait kezelték. A kamarai tisztviselők évenként számadással tartoztak a fiskális birtokok jövedelmeiről. De a hivatalok nem csupán emiatt voltak kíváncsiak a jószágokból évente rendszeresen várható bevételek (proventus fixi) és a gazdasági felszerelés (fundus instructus) pontos mibenlétére, hanem amiatt is, mert a király és a kincstár a XVI. századtól már nem csupán hűbéresi hűségért és szolgálatokért, hanem kifejezetten pénzért is adományozott birtokokat a Habsburg uralkodó ház töretlen híveinek. E vegyes adományok (donationes mixtae) során a birtok értékét az éves jövedelmek és a rajta fekvő épületek, jószágállomány alapul vételével határozták meg, pl. úgy, hogy a jobbágyoktól egy év során megkövetelt szolgáltatások értékét úgy számították, mint a tőke 5 %-os kamatát stb.