Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

dásunkat. Az 1767-es állami úrbérrendezés előtt a földesurak és jobbágyaik között fennálló úrbéri kapcsolat, jogviszony szabályozásának négy formája volt. a. / A bevett szokás -usus. A Werbőczy által összefoglalt feudális jogban a szokás (consuetudo) a törvényt és szabályrendeletet (statútum) magyarázó, pótló vagy rontó, írásba nem foglalt, de hosszú ideje gyakorlatban lévő, az erkölcsökből származó olyan jog, amely törvény gyanánt szolgál (Előbeszéd 10. cím). A jobbágyfalvak nagy többségében - főként a törökök által soha meg nem hódoltatott Észak-Nyugat Dunántúlon, a Felvidék nyugati és középső vidékein és Erdély nemesi vármegyékhez tartozó részein a törvényekből a helyi viszonyokhoz alkalmazott, az írott szabályoktól többé kevésbé eltérő, nemzedékről nemzedékre szálló szokásjog rendezte a jobbágyok telkeinek a tartozékait, egyéb haszonélvezeteit, illetve az ezekért teljesítendő szolgáltatásokat. Azok a parasztok, akik "usus szerint tractáltak", túlnyomórészt örökös jobbágyok voltak; földesuraiknak alávetett, szabadságokat nélkülöző helyzetük legjellemzőbb vonása abban állt, hogy uraik parancsára, a munkaszükséglet által meghatározott, de előzetesen csak ritkán megállapított mennyiségű és minőségű robot -vonómarhákkal végzendő szántás, fuvarozás, kézi munkával teljesítendő aratás, szénakaszálás, favágás, szőlőművelés stb.természetben való teljesítésére voltak kötelezve. A regálé haszonvételekből is csak igen keveset engedtek át nekik földesuraik, rendszerint csak a Szent Mihály naptól karácsonyig, vagy -saját szőlőhegyet művelő falvak esetében- Szent György napig terjedő időszakban szabad korcsmatartást, esetleg a malom jövedelmeinek egy részét. Számukra általános és kötelező volt a kilenced és egyházi tized megadása (mivel általában a földesurak árendálták a dézsmát, a kettőt együtt, ötödként hajtották be) a gabonaés bortermés, bárány-, gida- és méhkas szaporulat, valamint sok helyütt a sertés szaporulat után. Az ajándékok fajtáit és mennyiségét erősen a helyi szokás szabta meg, mint ahogy a földesúr helyben vagy távol lakásától függött, hogy természetben vagy pénzváltságban követelte-e meg átadásukat. b. / Az urbárium az ófelnémet erberan=termést beszállítani szóból került a magyar nyelvbe. Eredetileg az idegen, főleg német származású telepes falvak hospesnek nevezett lakosainak szabad-