Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

vettek a hatóságok e régi kiváltságokkal, szerződésekkel, földesúri urbáriumokkal. A sokezer egyszerű jobbágyközség nem nemes népének, a Dózsa féle felkelés miatt föltétlen és örökös jobbágyságra ítélt parasztoknak a földesuraik számára teljesítendő szolgáltatásait -néhány korábbi törvény (pl. a kilencedet bevezető 1351:6. tc.) alapján- először az 1514. évi megtorló törvények szabták meg teljes körűen. Előírták az évi 1 arany forint cenzusfizetését minden nős telkes vagy házbirtokos parasztnak és zsellérnek (15. tc), heti 1 nap robot (16.tc.) -amelyet az 1548:37. tc. szántásban, vetésben, aratásban, szénakaszálásban, szőlőművelésben, továbbá bor- és élelemfuvarozásban határozott meg-, kisebb konyhai ajándékok - (havonta l-l csirke, évente 2 liba stb.) és a földek, szőlők minden termékéből kilenced és tized (18. tc.) kötelező szolgáltatását. Nem lehet feladatunk az e szolgáltatásokra vonatkozó országgyűlési végzések (pl. 1548:32-37., 1550:35.tc.) akár vázlatos áttekintése sem. Mint Varga János nagy monográfiájában adatok tömegével alátámasztva, sokoldalú elemzéssel feltárta, az örökös jobbágyság intézménye a másfél százados török hódoltság alatt megszilárdult ugyan, ám egyidejűleg egy ellentétes tendencia is mind erőteljesebbé vált: már 1556-ban törvényeket hoztak az 1514-ben elvileg eltörölt költözési szabadság visszaállításáról (27-33.tc), majd a 15 éves háborútól kezdve országosan kialakult, majd a XVII. század folyamán mind nagyobb tömeggé szaporodott a taksások (taxalistae) társadalmi csoportja, amely szabad költözési jogot és robotmentességet élvezett. A taksások eredetüket tekintve külföldről jött telepesek, az ország más részéből menekült földönfutók, földesuraiktól elszökött és új, befogadó uruk által szabadnak elismert parasztok, végvári katonák voltak. Külön, igen népes csoportjukat képezték a saját birtokkal nem rendelkező, mágnások vagy jómódú birtokos köznemesek jobbágytelkeire zálogos haszonélvezőként (inscriptionalista) települő címerleveles nemesek (armalistae) és még tömegesebb volt a pallérozott kézművesek, kalmárok és több kevesebb szabadságot élvező mezővárosi lakosok (oppidani) ugyancsak robotmegváltó, szabad menetelű közösségeinek az előfordulása. Fő témakörünkhöz ragaszkodva fogalom-meghatározással és forrásismereti -kutatási és kritikai- kérdésekkel kezdenénk vizsgáló-