Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

(Jeszenszky család, Baranya megye) esetében a számadások rendszertelen időközönként készültek, s -úgy tűnik, teljesen önkényes módon- hol fajtánként (gabona-, birka-, készpénzszámadások), hol összevontan írta őket a tiszttartó. A számadások ilyen kuszasága miatt aztán egy másik dolgozat kapcsán a feldolgozásról is le kellett mondanunk. A vizsgált család bükkösdi gazdasága és bolhási ispánsága (Somogy megye) számadásait vizsgálva kitűnt, hogy a készpénz-számadások egy része kizárólag a földesúrtól felvett összegek elszámolása, míg mások ad hoc elszámolások voltak. Kisnemesi gazdaságokban pedig -mint ismeretes- az ügyvitel is nem kis részben a szóbeliségen alapult. Úgy tűnik, a köznemesség jelentős részénél a jövedelmekkel való törődés mindaddig csekély volt, amíg az uradalmi tiszt esetileg (pl. gabona- vagy gyapjúeladásokhoz kapcsolódóan), vagy rendszeresebben készpénzt tudott felmutatni és átadni. A járadékos 14 életformára való törekvés miatt kölcsön adott tőkepénzek -jó esetben- rendszeresen érkező kamatait leszámítva a nemesi háztartások pénzhez így inkább csak alkalomszerűen jutottak. Mint az a már idézett Jeszenszky család esetében, az 1817-1870. közötti időszakból ismeretes bevételi-kiadási naplókból is kitűnik, a nemesi háztartás pénzügyeit nagyobbrészt az esetlegesség jellemzi, a havi bevételek és kiadások nagysága között -miként az manapság a bérből és fizetésből élők esetében is fennáll- Összefüggés nem fedezhető fel. A nemesi háztartás készpénz-ellátottsága egyébként is szegényes,''"

5 a hirtelen pénzigényt általában kölcsönvett pénzzel elégítik ki. Ez is magyarázza, hogy a nemesek válogatás nélkül, ott és attól, annyit vesznek fel hitelként, ahol és akitől s amennyit csak lehetséges. Földesúri, uradalmi ügyvédek, ügyészek, főúri titkárok nemritkán nyargalnak hitel után megyeés országszerte s nemritkán hiába.''"

6 Ily módon vándorol a falusi, uradalmi árvapénztárak kicsiny vagy nagyobb tőkéinek többsége földesurakhoz, s ismeretes, hogy például inasa kölcsönét maga 17 gróf Széchenyi István sem vetette meg. Hitelfelvétellel kapcsolatos az a forrástípus is, amelynek nemesi birtokok pontos jövedelmi kimutatását köszönhetjük. A helytartótanács kezelésében lévő alapítványi pénztárból a magánszemélyeknek történő, 5 %-os kamatra való kölcsönzést Mária Terézia tette lehetővé, utóbb azonban II. József ezt megszüntette. A