Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

pénztár tőkéit ekkor igen alacsony kamatra a kamaránál helyezték el, de ez a jövedelmeket igen előnytelenül érintette. 1791-ben így ismét lehetővé vált a kellő fedezettel rendelkező magánszemélyek részére történő kölcsönzés. A kölcsönzés feltételeit egy igen részletes, három részből ál18 ló, 1795-ik évi helytartótanácsi normalia szabályozta. Az 1. rész szerint, meg kell állapítani, hogy a hitel biztositékául szolgáló, a speciális zálogul megnevezendő törzsbirtok melyik vármegyében fekszik. A birtokot pontosan körül kell határolni, s igazolni kell, hogy van-e ellene per folyamatban avagy sem. Általánosságban kell értékelni, hogy a birtok helyesen van-e kezelve, jó állapotban van-e. Szólni kell a szállítási, értékesítési lehetőségekről, s a termények helyi piaci árairól. Be kell számolni a birtok jövedelmét általánosságban csökkentő tényezőkről (legelő hiánya, rossz termőföld stb.) is. A normalia második részét képező példában (Ideale Exemplum Conscriptionis) az említett tényezők részletes felsorolását kapjuk kézhez. Le kell írni a birtok jogi helyzetét (osztott, vagy osztatlan-e, az osztályosok esetleges igényei stb.). Fel kell sorolni a birtok területén lévő valamennyi épületet, össze kell írni a jobbágyokat, részletezve és pénzben kifejezve a jobbágyi szolgáltatásokat. A földesúr majorsági jövedelmei esetében a termés nagyságát s a belőle származó jövedelmet 6 év átlagában mérve kell megállapítani, a helyi piaci árak figyelembevételével. Részletezni kell az allodialis szőlőkből, rétekből, legelőkből, és az erdőkből származó jövedelmeket, valamint a regáliákat is. Ezt követően kell nyilatkozni a birtok jövedelmét csökkentő kiadásokról. Ezek között a legjelentősebb a konvenciók készpénzes természetbeni járandóságának értéke, de ide tartoznak az épületek és szerszámok fenntartási, karbantartási költségei is. A bevétel és kiadás (a költségek) különbsége adja a birtok tiszta jövedelmét, s ebből képezték a birtok értékét, amely a kölcsönzésre volt irányadó. A kölcsön elnyerésének egyik legelső feltétele azonban az volt, hogy a zálogul kijelölendő birtokot a kölcsönre jelentkező az említett módon hitelesen összeírassa. A gyakorlatban e munkát a kérelmező beadványára a vármegye közgyűlése által kiküldött, egy táblabíróból, szolgabíróból és esküdtből álló bizottság végezte el, s az illető nemes mindezekről