Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL
ta nagyobb, mint egy századokkal későbbi forrás jellegében az előbbivel azonos olyan adatáénak, amely nem egyedül, hanem sokadmagával együtt maradt az utókorra. Bonyodalmak forrása az "1848 előtti" meghatározás is. Az olyan kutató szemszögéből nézve, és a falukutató ilyen, aki egy mikrokozmosz világát térképezi, vizsgálódásának tehát részletekbe menőnek kell lennie, iszonyúan hosszú korszak ez. Ráadásul olyan, amelyben időnként újabb és újabb típusú források keletkeztek. Ami egyet jelent azzal, hogy részint fokozatosan szélesedett a tanulmányozandó iratanyag köre, részint ugyancsak fokozatosan módosult a forrástípusok egymáshoz viszonyított értéke. Mindennek tetejébe, az ország társadalmi-gazdasági rendjéből következően, a fennmaradt forrásanyag zöme a falura, illetőleg a falura is. v0 ~ natkozik, következésképpen a falukutató aránylag csak kevés irategyüttest zárhat ki vizsgálódásaiból. Vagy másképpen fogalmazva: tulajdonképpen a forrástípusok zömét vallatóra kell fognia, ha minél többet és minél pontosabbat kíván megtudni, felfedezni az általa választott falusi közösség életéről. De nem folytatom a nehézségek és tisztázatlanságok sorolását. A mondottakból is kiviláglik, hogy egy falukutató számára az jelent valódi ismeretbővítést, ha konkrét forrástípus meghatározott anyagának elemzésével szerez tudomást arról, mi mindenre hasznosíthatók, akár egyedien, akár összefüggéseikbe állítva, annak adatai. Gondolom, hogy ezt, amelyre bevezetőm természetszerűleg nem vállalkozhat, a sorra kerülő referátumok zöme meg fogja tenni. Én csupán arra szorítkozom, hogy néhány szempontra, illetőleg kérdésre hívjam fel a figyelmet. Még akkor is, ha egyik-másik közhelynek tűnik, mert nem árt hangsúlyozása. Mindenek előtt elengedhetetlen, hogy a kutató a legaprólékosabban elemezze az adott helység egésze, vagy annak egy meghatározott típusú közössége, mint például a hegyközség által keletkeztetett és annak fondjaként ismert iratokat, ha ilyenek egyáltalán fennmaradtak. Magától értetődik, hogy érvényes a követelmény a mezővárosok vonatkozásában is. Más kérdés, hogy ezek adatait ugyancsak kritikával kell kezelnie, és ha mód van rá, más céllal készült források egynemű adataival egybevetnie. Mert az sohasem felejthető, hogy az írásba foglalt információk egy része célzatos, megörökítőinek vagy a megörökítők megbízóinak igényeihez,
