Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

III. AZ 1848 ELŐTTI FALUSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK FORRÁSAIRÓL

érdekeihez igazodó is lehet. Az adatok elemzése és értékelése során általában is mindig ki kell deríteni a forrás keletkezésének célját, illetőleg magát a keletkeztetőt, mert mindkettő, pontosabban: a kettő együtt eleve befolyásolja vagy legalábbis befolyásolhatja az információk pontosságát, hitelességük mértékét. Közismert például, hogy milyen nagy eltérés lehetséges országos, megyei vagy helyi összeírások adatai között. Mint már utaltam rá, éppen a forrásszegénység miatt rendkívül becsesek azok a híradások, bármilyen csekély részletre vonatkozzanak is, amelyeket, egyes helységeket illetően legtöbbször csak mellékesen, középkori oklevelek tartalmaznak. Ezek felkutatása persze roppant időigényes. Egyes időszakokra vonatkozóan eligazítást nyújtanak a már megjelent, különböző típusú forráskiadványok, régiektől az újakig, Győrffy Árpádkori földrajzától Csánki munkájáig, vagy akár a Zsigmondkori Okmánytár már publikált köteteiig, amelyekben ellenőrizni lehet, hogy a vizsgált községre maradt-e fenn valamilyen dokumentum az általuk átfogott időkeretben. Nehezebb a hézagok kitöltése. Ebben a Magyar Országos Levéltárnak a középkori oklevelek egy részéről készült regesztagyűjteménye segíthet. Ez az intézmény egyébként esztendőkkel ezelőtt a megoldáshoz szükséges időt túlzott optimizmussal becsülve meg, nagy feladat megoldásaihoz fogott. Megkezdte középkori, úgynevezett diplomatikai anyagának számítógépes feldolgozását. A munka egy későbbi fázisának célja olyan adatsorok összeállítása lesz, melyeknek tételei közt a dokumentumok által rögzített valamennyi földrajzi, sőt (meghatározott számig) személynév is megtalálható. A majdani kutatóknak az eredmény feltétlenül nagy könnyebbségére szolgál. Legyen szabad utalnom e ponton is arra a veszélyre, amely a kutatót a forráskritika mellőzése esetén fenyegetheti, főleg akkor, ha olyan nevű helységgel van dolga, amelyből a történeti Magyarország területén több is létezett. 3ó tíz éve jelent meg Sarkad története, amelynek'általános lektorálásával engem bíztak meg a munka irányítói. A város vezetősége is, a monográfia szerkesztői is eredetileg Sarkad fennállásának 900 éves jubileumát kívánták a művel ünnepelni. A dömösi apátság alapító levelében ugyanis szerepel egy Surcudi nevű hely, mint az apátság egyik birtoka. Nos, a jubileum szervezői Győrffy munkája nyomán, amely