Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK
4 Különös, hogy a nagy gonddal összeállított és történetiségre törekvő albumokból éppen az ősapáról, a híres színházpártoló és -értő, ebbéli munkásságával a Magyar Tudós társaság tiszteletbeli tagságát is kiérdemlő férfiról, Széchenyi , Csáky Teodor és Dessewffy József barátjáról nem található képmás. Természetesen hiteles fényképről még nem is lehet szó, hiszen az intendáns 1834-ben szívrohamban meghalt és Jacques Mandé Daguerre és Niepce találmánya csak 5 év múlva tűnik fel Párizsban. A családi krónikásszellem találékonysága más esetekben úgy segített az ilyen hiányon, hogy a nemzedékenként, időrendben elrendezett, névvel ellátott fotók mellé a családban meglevő festményekről, miniatűrökről készített fényképet helyezték be a megfelelő helyre. Vince portréja azonban -úgy látszik- eltűnt. Az anyaggyűjtés során -váratlanul- egy színháztörténeti kiadványban bukkantunk rá, azonban a képmás eredeti lelőhelyét nem sikerült kinyomozni. (Megjelent: Talpassy Tibor: A magyar színjátszás hőskora. Budapest, 1985. 347., Berzeviczy Vince képmása.) Feleségéről, a fiatalon megözvegyült, ám annál határozottabb, erélyes, családösszetartó Anna asszonyról is csak egy időskori, 1872-ből származó Divald-fotó maradt fenn, melyről az akkor már többszörös dédanya néz ránk még mindig erélyes, de jóságos tekintettel, mintegy hitelesítve az egykorú szemtanú benyomását és emlékeit: "...az erős, szinte fürtös szemöldök, az élénk tűzű szemek, az érces hang valami feltételen tiszteletet parancsoló elemet vegyítenek ennek a rendkívüli lelkülettel megáldott matrónának a lényébe, a kinek lelki ereje annyi csodálatot érdemelt, mint a mennyi hódolatot és szeretetet szívnemessége." ( Berzeviczy Albert : Régi emlékek 1853-1870. Budapest, 1907. 26-27.) 5 Történeti ikonográfiái érdekességként említem meg, hogy ezek az albumok tartalmazzák többek közötta fiatal, Münchenben tanuló Szinyei Merse Pál arcképét (a festőnövendék ekkor 18 éves volt) ; húgának, Szinyei Merse Ninon - Berzeviczy Edmundné képmását; Berzeviczy Albert több ifjúköri képét; Dessewffy Arisztidné Szinyei Merse Emmát talpig fekete krinolinjában (még férjét gyászolta talán) és mellette annak a Máriássy Jánosnak álló alakját, aki 1849. október első napjaiban átvette a siralomházban barátjának ifjú hitveséhez írt búcsúlevelét, és aki később feleségül vette az özvegyet. 6 A bordó kötésű, mintázattal préselt, rézkapoccsal ellátott kb. 25x30 cm nagyságú könyvalakú album G.R. et C0 PATENT üzemében készült. Tizenöt' kemény lapjának mindkét oldalán, négyes elrendezésben, ki-betehetően, ovális keretkivágással, a képek alatt megnevezéssel vannak a fotók elhelyezve. 7 Ott sorakoznak többek között a debreceni Gondy és Egey , az eperjesi Divald Károly képei mellett a pesti Canzi és Heller , Geday , Mayer , Strelisky , Koller és neves festő, Borsos József portréi és egész alakos képei. Az említett fényképészek történeti értékelését lásd Kreilisheim György , Chocol Károly , Szilágyi Gábor , Töry Klára fotótörténeti munkáiban. 8 Az 1860-as és 70-es évekből származó kevés gyemekfotót minden bizonnyal az is magyarázza, hogy ebben az időben a fényképészeti technika még jó néhány perces mozdulatlanságot igényelt a modelltől. A különböző technikák gyors fejlődéséről és a "pillanat"-kép technika megjelenéséről lásd Szilágyi Gábor : A fotóművészet története. A fényrajztól a holográfiáig.
