Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

len beállítású egész alakos kép, vagy csupán mellkép, portré. A környezet többnyire a kor divatos bútoraiból áll, vagy éppen csak egy szőnyeg, olykor egy félrehúzott nehéz kárpit ad némi keretet. Van példa festett tájkép-háttérre is, ez azonban nem idegen a képen látható férfialak (Szmrecsányi László) furcsa öltözékétől: a pepita, térden aluli nadrág leginkább az angol knickerbockerre emlékeztet, a puhaszárú, rövid csizma, a kislakú, kissé pörge keménykalap, a pálca és válravetett szövetköpeny magyaros""^

1 elem, talán egy vidéki utazás enyhén sportos öltözékét idézi fel? Ezeknek a műtermi fényképeknek tanúsága szerint a modellek, a megbízók nem akartak másnak látszani, mint amik. Noha a beállítás és a külső környezet művi, de mégsem mesterkélt, inkább szolid polgári jómódot mutat, mint fennhéjázó előkelősködést.

1 -Ezek a fotók nem retusáltak és a személyiségre koncentrálnak, készítőik azon "dicséretes kivételek" közül valók, akikről Kreilisheim György így ír "... köztük a legelőkelőbb hely Koller Károlyt illeti meg, aki már a nyolcvanas években finom, művészi arcképet csinál." (Lásd: 7. jegyzet) ld. Szmrecsányi Ödön Koller által készített portréját nézve láthatjuk, hogy a mester már 1870 körül is kitűnő portréista volt. Mi minden olvasható ki, tudható meg ezekből a fotókból a közvetlen képi megjelenésen túl? Az egymás mellett sorakozó, időben két-három generációt, térben a kiterjedt rokonságot átfogó műtermi fényképek sora az egykori családi galéria

, az arcképcsarnok modern változataként tölti be szerepét. "A festett, rajzolt portré vagy miniatura ugyanis ritka kincs volt a Fotográfia elterjedéséig, egyébként pedig egy meghatározott anyagi helyzet, társadalmi szint fitogtatására szolgált és egy festett portré, bármennyire hasonlít is az eredetijére ... 12 nem fénykép" - írja Roland Barthes

. Szmrecsányiéknál ugyan megvolt a portréfestés természetes, társadalmi státusból fakadó hagyománya, de a XIX. század második felére a család számára már minden bizonnyal nagy könnyebbség és feltehetően anyagilag is kisebb megerőltetés 15 gyermekről fényképet csináltatni, mint festményt! A fotók készíttetésének könnyebbsége: gyorsasága, megismételhetősége láthatóan íokozza a