Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

család hagyományos önmegörökítő kedvét, az idősebb generáció épp úgy, mint a fiatalok, több ízben is lefényképezteti magát, olyannyira, hogy egy-egy személyről gyermekkorától öregkoráig, sőt, az amatőr képekkel is kiegészítve, temetési szertartásának megörökítésével haláláig végig követhető sorozat is összeállítható. (Pl.: Szmrecsányi Miklós, József és Lajos) Az ábrázolt személy, az öltözet, az időpont, a beállítás módja nem egyszer lehetőséget ad arra, hogy rekonstruáljuk a fényképezkedési szokásokat és alkalmakat. Úgy tűnik, hogy a műtermi fényképezkedésnek már ebben a korai időszakában is kezdtek kialakulni bizonyos szokások. Sőt, azt mondhatjuk, hogy ebben a korszakban még valóban külön alkalom, program fényképészhez menni, még nincs a háznál masina (hacsak vándor fotós nem jelenik meg), melynek segítségével egy-egy családtag az önmegörökítés eufóriájában mindent lefényképez és a família fotóriporterévé válik. Nem, ezek a képek még többnyire egy-egy életfordulónak, nem mindennapi eseménynek a dokumentumai. Lehet, hogy ez az esemény csak egy új és jól sikerült toalett, vagy egy hosszabb utazás, máskor azonban a megszeppent iskoláskorú, kadetruhás kisfiú arcáról leolvasható, hogy hosszú időre, messze kerül a szülői háztól, vagy hogy az uszályos ruhás, alkalmi frizurás, legyezőt szorongató ifjú hölgy feltehetően első bálosleány. E feltevések megerősítésében esetleg segítségül szolgálhatnak egyéb forrásokból meglevő életrajzi adatok, melyek egybevetésével tovább pontosítható a fénykép elkészültének alkalma. Nem egy példa van arra a gyűjteményben, hogy a fiatal lányokról házasságukat megelőző évben készíttettek fényképet (pl. Szmrecsányi Anna és Ilona). A csoportos beállítások többféle családon belüli kapcsolatra is utalnak. A később divatossá vált nagy családi képek jellegzetes beállítását (középen a szülőkkel és kétoldalt a közvetlen leszármazott gyermekekkel, esetleg menyekkel, vőkkel és unokákkal) ezek között a fényképek között hiába keressük. Más forrásokból tudjuk, a nagy család többnyire csak nyáron gyűlt össze, az iskolai szünidő idején, no meg a hagyományos Anna- és Mária névnapi ünnepek alkalmából.""'

5 Később, az amatőr fényképezés idejében meg is örökítettek ilyen alkalmat. Olyan műtermi kép azonban kevés van, ahol több generáció nagy számmal szerepel együtt. Kiemelkedik az ilyen jellegű csoportos