Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

Az albumban található 103 kép hivatásos fényképészek munkája, a képeken látható személyek a Berzeviczy-Szmrecsányi család daróci ágának leszármazottai. A képek nagy része az 1060-as és 1870-es években készült; van köztük néhány későbbi is, de valamennyi az 1900 előtti évekből való. Az időpont azonosítása az esetek nagy részében könnyű, mert a korabeli szokás szerint a fotóműtermek a kópiákat évszámmal, cégjelzéssel látták el. Ahol ez hiányzik, csak megbecsülni lehet az ábrázolt személy körülbelüli kora alapján. A képek zöme a kor legjobb műtermeiben készült.

7 A sablon és az egyéniség A beállítások természetesen követik a kor divatját. Valamivel több az egész alakos ülő vagy álló beállítás, de csaknem azonos számban szerepel az albumban mellkép és ülő-álló kompozíciójú csoportkép is. A tömeges fotózás e viszonylag korai időszakából (1860 és 1870-es évek - bár a fotótörténet már erre a korszakra teszi a fényképészet iparrá válását) kevés gyermekfotó maradt. Úgy tűnik, az a gyermekkultusz, ami Magyarországon az első világháború után, sőt inkább a harmincas években terjedt el a polgári rétegekben és amely a fényképezési szokásokban is tükröződik (csecsemőfotók, speciális gyermekfényképészek megjelenése, a gyermekfotóknak a családi idill reklámozásához való felhasználása stb.) ekkor még ismeretlen volt. A múlt század második feléből származó képek között a fotótörténet sem tart számon ilyen értelemben vett gyermekfotókat, és az itt ismertetett gyűjteményben is a legfiatalabb modell alig 3-4 éves, de ez is ritkább. Inkább a kisiskolás kor (6-7 év) és 10 éves körüli, azaz a tanuló-ifjúkor az, amikor az első fényképeket készítették. E kérdés során azonban a vizsgálódás új szempontjára tértünk át: melyek azok a társadalomtörténet számára jelentéssel bíró momentumok, amik a fényképek puszta megjelenítő erején túl, szociológiai tényként tekinthetők? Az ugyanis, ami a fotótörténet számára konvenció, a modell egyéniségétől idegen külsőség -díszlet 9 avagy jelmez-, esetleg teátrálisnak nevezett gesztus, a társadalomtörténész számára más jelentéssel bírhat, hiszen valamilyen divat, eszmény hordozója, megjelenítője. Ennek az albumnak legtöbb darabja nélkülözi a túlzó külsőségeket. Az itt szereplő fényképek nagyobb része egyszerű, kereset-