Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

fontos állomása. Az esztétikailag értékelhető magyar családregények köréből még kettő említendő: Hatvány Lajos Urak és emberek (1927), valamint Komor András

: Fischmann S. és utódai (1929) című regénye. Természetesen a két világháború közötti magyar irodalom számos regényében fölfedezhetők rokon vonások a családregény típusával, illetőleg még tágabb azoknak a műveknek a köre, amelyekben igen tanulságos képet szemlélhetünk a hazai polgárosodásról; vizsgálatunkat azonban a regénytípus műfaji határaival árkoltuk körül, és a művek kiválasztásánál az irodalmi értéket is figyelembe vettük. A társadalomtörténet kutatója bizonyára értékes adalékokat kaphat egy esztétikailag nem releváns műből is, az irodalom történetében azonban az esztétikai minőség nem lehet másodlagos szempont. A polgárosodás sajátosságai és az irodalomfejlődés specifikus útja miatt Közép-Európa keleti felén a XX. század első évtizedeiben viszonylag nem nagy azoknak a műveknek a száma, amelyek a minta érvényes tipológiai rokonainak tekinthetők. A cseh irodalomból Anna Maria Tilschová kettős regényét említhetjük: Stará rodina, Synové (Egy régi család, A fiak) - 1916-1918, valamint Vladislav Vancura több kötetre tervezett nagyregényének első részét: Rodina Horvatova (A Horvát család) - 1930. A lengyel irodalomból mindenekelőtt a két világháború közötti korszak egyik meghatározó regénye tartozik ide, Maria Dabrowska Noce i dnie (Éjjelek és nappalok) - 1932-1934 - című műve, továbbá Herminia Naglerowa szintén nem folytatott regényciklusának első része: Krauzowie i inni (Krauzéék és a többiek) - 1936. Távolabbi tipológiai rokonságban van a családregény műfaji változatával a horvát Miroslav Krleza Glembay-ciklusa, Glembajevi (A Glembayok) 1928-1932-, mely három drámából és egy novellafüzérből áll s tulajdonképpen egy családregény-kísérlet sajátos eredményének is felfogható. Régiónk kevéssé polgárosult népeinek irodalmaiban pedig a műfaji változatnak szintén távolabbi rokonait regisztrálhatjuk. Ide sorolható a horvát Vjenceslav Novak Posljednji Stipancici (Az utolsó Stipancicok) - 1899,- a román Duiliu Zamfirescu Neamul Comanestenilor (A Comanesteanu nemzetség) - 1899-1911, a szlovák Svetozár Hurban-Vajansky Korén a vyhonky (Gyökér és hajtások) - 1908, valamint Ján Caják Rodina Rovesnych (A Rovesny család) - 1909, a szerb Borisav Stankovic Necista krv